2016-04-25

Zúgó nyilak

Karczag György nevével akkor találkoztam először, amikor Baski Imre turkológus cikkét olvastam. A szerző mellékesen említette, hogy Karczag történelmi regényeiben is fellelhető a baranta szó. Gondoltam, utánajárok a dolognak... és felfedeztem magamnak egy igazi remekírót. 

Egy rövid részlet az előszóból.

"Holt évek nyomában

Körülöttem hegyek; évmilliók üzenete, ráncok a föld elaggott képén. Előttem felmérhetetlen láthatár. Ott ér véget a halványkék ködben úszó horizonton, ahol már a képzelet világa kezdődik sejtelmeivel (...) A jelenkor elhagy, időtlenség vesz körül.
   A Bükkben vagyok, a Dédes-hegyen, hajdani vára romjai alatt. Odalent szűk völgy, körben hegyek. Patak is folyik lent, vize a kulacsomban. Fölöttem a megveresedett égből feketén szakad ki az egykori erősség fala, körülötte ott zúg a Fátrából előtámadt szél... Nappal a rom is szelid, fehéres-okkersárga színű, de alkonyattól hajnalig, amikor a múlt uralma kezdődik, félelmetes.
   Öt éve már, hogy minden esztendőben néhány hetet, olykor egész hónapot a Bükkben töltök. Igyekszem megismerni, múlt századaiba merülni. (...) Bárhol jártam, mindig Dédesre tértem vissza. Vonzott a több lépcsős, meredek kettős hegy, átellenben a Kisvárheggyel. Hegynek elég hegy, de várnak nyoma sincs ott. Dédes erődje omlás áldozata lett. Maradványait fiatal fák rejtik az oldalban. Elképzelem bástyákkal, kapukkal, hasas toronnyal, parádés hadinéppel. (...) Itt láttam álmomban Ernye bán alakját. A legenda úgy tartja, ahogy az alkony elérkezik, feltűnik fekete lován, az viszi páncélos urát időn és téren át.
   Szinte félek. Úgy érzem, tekintete megigéz, ő akarja, hogy írjak róla.
   Ernye bán visszahív a tegnapba. Követem...
  Gyertyám lassan elfogy, szélbiztatta tüzem pattogva ég. Az első sorokat itt vetem papírra, nem is lehet máshol."
Karczag György: Zúgó nyilak (1970, 2008, 2015)

Kellemes olvasást!
 

No comments:

Post a Comment