2016-12-18

Bibliográfia

A magyar nyelven megjelent vívókönyvek megközelítőleg teljes listája, 1892-től napjainkig. (Nem tartalmazza a vívástörténettel stb. foglalkozó könyveket.)

1892: Chappon Samu:      A vívás művészetének elmélete 22 ábrával a természet után
1893: Chappon Károly:    Kardvívás (Vértessy Gyula előszavával)
       :  Peer Mátyás:           A kardvívás elemi iskolája
1894: K. Kyss Albert:        Vezérfonal a rendszeres kardvíváshoz
1896: Menyhárt Béla:       Kard- es párbaj-vívás: leczkékre beosztva (Horváthi M. B.)
1897: Payka Vilmos:         A kardpárbajvívás kézikönyve
1902: Arlow Gusztáv:      Kardvívás
1903: Halász Zsigm.:        A vívás középiskoláinkban, Debreczen, Csokonai Ny.
1904: Chappon Samu:      A vívás művészetének elmélete (2. kiadás)
1906: Leszák Károly:        Kardvívás
1911: Chappon Samu:      A vívás művészetének elmélete (fényképekkel, 3. kiadás)
1913: Leszák Károly:        Útmutatás a kardvívás csoportos oktatásához
1917: Szabályzat:              Gyakorlati szabályzat a m. k. honvéd lovasság számára (3. k.)
1927: Gellér A.:                A tőrvívás elmélete
1930: Gerentsér L.:          Az epéevívás
       :  Berti L.:                  Vezérfonal az epéevívás elméleti és gyak. oktatásához (G. A.)
1935: Idrányi Ferenc:      Kardvívás; 119 p. 21 cm
1936: Idrányi Ferenc:      Kardvívás; 127 p. 17 cm
1942: Tomanóczy G.:      A vívás kézikönyve (társszerző: Gellér Alfréd)
1944: Gerentsér L.:         A modern kardvívás; Gerentsér László (1873-1942)
1951: Duronelly L.:          Vívás II-III-IV.; Duronelly László; 46 p. 30 cm
1953: Rerrich Béla:         Tőr- és párbajtőrvívás (társszerző: Bay Béla, Tilly Endre)
1954: Rerrich Béla:         A magyar (?) vívás kézikönyve (társszerző: Tilly Endre)
       :  Ozoray Zoltán:      A tőrvívás
       :  Tilly Endre:           A kardvívás (társszerző: Rerrich Béla)(Tilli Endre)
1958: Ozoray Zoltán:      A modern magyar kardvívás (Ozoray Schenker Zoltán)!
1962: Duronelly L.:         Vivás; Duronelly László (1907-1955); 51 p. ~30 cm
       :  Beke Zoltán:           A kardvívás módszertana (társszerző: Polgár József)
1965: Vass Imre:             Párbajtőrvívás
1967: Lukovich I.:           A vívás oktatásának általános módszertana és mechanikája
1968: Lukovich I.:           Tőrvívás (kiadó: Sport)
       :  Lukovich I.:           Vívás (kiadó: Tankönyvkiadó), 2. kiadás (1975)
1969: Lukovich I.:          Felkészülés és taktika a vívásban
1971: Bognár G.:            Vívás: tanterv a sportiskolák részére [x]
1972: Lukovich I.:          A vívás elmélete
1975: Duronelly R.:        Vívás: Segédedzői tanf. gyak. táborának segédanyaga
       :  Lukovich I.:          Vívás : testnevelési főiskolai tankönyv (kiadó: Sport)
1976: Lukovich I.:          A vívás elmélete és módszertana: edzők részére
1977: Szabó László:       A vívás és oktatása
1979: Gerevich A.:         Korszerű kardvívás (Gerevich Aladár és Szepesi László)
       :  Lukovich I.:         Párbajtőrvívás (TFTI)
1980: Lukovich I.:          A vívás elmélete és módszertana: edzők részére
1986: Lukovich I.:          A vívás elmélete és módszertana
       :  Lukovich I.:          Vívás, vívómesterség : (Bp., Sport)
1989: Zarándi Csaba:     Kardvívás, 1988
2007: Szepesi László:     Vívástanulás csoportban: módszertani gyakorlatgyűjtemény
2011: Lukovics I.:          Víváselmélet és módszertan
2015: Hidán Csaba:       Fegyverek magyar kézben: középkori fegyverek története.
       :  Hidasi Gergely:     Szablyavívás - Sport és harcművészet
       :  Schunder L.:         A végek művészete: szablyavívás a török korban
2016: Litkei Máté:         Huszárvágás - A barantás szablyavívás
       :  Barta Emil:           A történelmi vívás alapjai. Grundvívás

A szerző aláhúzott vezetékneve jelöli, hogy olvastam az adott könyvet.
(x = próbálkozás)

2016-12-03

Kendó

"Neked az a rogeszmed, hogy kendosokat akarsz mas stilusokkal vivatni. Ez olyasmi, mint amikor a kisgyereknek van ket muanyagkatonaja, es elbabozgat veluk, hol az egyik gyoz, hol a masik. Tul sok ertelme nincs, hidd el nekem." (Wazull, 2009) [1]

Ezzel szemben több példát talalunk arra, hogy európai vívók és japán kendósok kipróbálták milyen érzés egy teljesen más stílust művelő emberrel szemben vívni. Két konkrét, jól dokumentált esetről szeretnék beszámolni.

Ebben a bejegyzésben Wojciech Zabłocki, lengyel kardvívó bajnok és Ando Kozo, 7 danos kendóka közötti találkozóról lesz szó. Az esetről több helyen lehet olvasni, pl. a kendo-forumon is. Lássunk egy lengyel könyvet [2], amiben viszonylag részletesen említik a vívás körülményeit.

Obok sportowych dokonan szermierczych, ktore sam opisal w kilku ksiazkach [Zablocki 1962, 1965, 1982], przedstawil zdjecia i informacje o kendo i iaido [Zablocki 1965, s. 230-232] - bodajze pierwsze w Polsce. Pisal o psychologii realnego szermierczego starcia, okreslanego przez japonskich rycerzy jako munen mushin [Zablocki 1982, s. 145]. Dla teorii sztuk i sportow walki interesujace sa doswiadczenia przeprowadzonych przez Zablockiego pojedynkow szemierczych. Pierwsza potyczkez japonskim kendoka Kozo Ando 7 dan (obecnie 8 dan) stoczyl w roku 1975 [Nowakowski 1998][7], uzywajac najpierw broni sportowej, a nastepnie oryginalnej szabli. Nastepna walke z uzyciem prawdziwej, ostrej broni, rozegral dwukrotnie przeciw reprezentattowi szkoly tenshin shoden katori shinto-ryu kenjutsu w Warszawie, w listopadzie 1992r. Wspomina ja nastepujaco: „Z Wojciechem Cynarskim potykalem sie kilka lat temu, walczac na pokazach z okazji dni japonskiej kultury. Walki te byly jedyne w swoim rodzaju: ja uzywalem szabli husarskiej, przeciwnik walczyl japonskim mieczem. Te pozornie dziwaczne spotkania (...) pokazaly, w jaki sposob elementy kulturowe - bo za takie uwazane sa techniki miecza w Japonii - moga sie przenikac i uzupelniac, mimo zupelnie innych tradycji i zalozen” [Zablocki w: Cynarski 2000 a, s. 162; por.: Cynarski 1993].

7. Sam Wojciech Zablocki podaje date: maj 1976 [Zablocki 1989, s.36]."

A lengyel idézetből kiderül, hogy Zabłockit már régebben is érdekelte a japán vívás, erről több könyvében is írt. A találkozóra 1976 májusában került sor, előbb sporteszközökkel vívtak, utána eredeti szablyával folyt a vívás. Később - 1992-ben - egy kenjutsu gyakorlóval is vívott a lengyel bajnok, ekkor huszárszablyát és japán katanát használtak a mérkőző felek. Andoról annyit érdemes tudni, hogy 1940-ben született, 27 éves korában már 7 danos kendós [3]. Zabłocki 10 évvel idősebb, mint a japán ellenfele, és többszörös olimpiai ezüst- és bronzérmes kardvívásban (csapatban 1956, 1960, 1964). Azt nem tudni, hogy mennyire volt  csúcsformában a vívás időpontjában. 

Néhány kép egy ilyen találkozóról [4]:

Akár egy akció fázisai is lehetnek - kezdés, fejvágás hárítása (sinai vágórésze a sportkard erősén), kerülés és visszavágás indulása.
_____________________________________________

1. Megtalálható az indexes fórum Harcművészetek topikjában.

2. IDO Ruch dla Kultury 2002, 253-254. o.

3. Nekem valahogy nem jön ki, hogy 27 éves már meglenne 7 dan, és 13 évesen kezdett kendózni.

4. Nagy valószínűséggel ezek a Zabłocki-Ando vívást megörökítő képek. Stimmel a ruházat (70-es évek), kendós vs olimpiai kardvívó, a vívó felszerelése sem túl modern stb.  A képek nem voltak egyértelműen beazonosítva.

2016-11-26

Finis

November 17-től a MEK-en elérhető a grundvívásról szóló könyvem:
http://mek.oszk.hu/16200/16267/

Kissé hivatalosabban:
A történelmi kardvívás alapjai.
Grundvívás: módszertani segédlet önállóan edzőknek




Minimalista borítólap [1]

A bejegyzés megírásakor ~440-en nézték meg vagy töltötték le a könyvet. [2]
(Csak összehasonlításként - a negyedszázados, vívókönyvírási "csend" kezdetét jelző Zarándi könyvet 300 példányban nyomtatták ki 1989-ben, igen rossz minőségű papíron.)

Visszajelzések.
Eddig 5 pozitív visszajelzés érkezett különböző csatornakon: egy hozzászólás a Vívás mint harcművészet topikban, 3 db e-mail: kettő a topikba rendszeresen író vívókollegáktól, egy pedig egy teljesen laikus társaságtól (itt kimondottan kíváncsi leszek a folytatásra, majd erről is lesz bejegyzés). Továbbá a könyv feltöltéséről szóló hozzászólást  is értékelték a topiklakók (3+).

Összegzésképpen úgy lehetne fogalmazni, hogy vártnál némileg nagyon figyelmet kapott a könyvem. És még számos vívókollegának nem is szóltam: Ars Ensis, helyi barantások, helyi hagyományőrzők stb.
___________________

1. Némi háttér-információ. A borítón egy régi magyar gyakorlószablya látható, meg két híres vívómester, akiket a magyar kardvívás iránt fogékony olvasó bizonyára azonnal felismer. Ha netalán nem így lenne, akkor [GE], [AR] jelölés alapján az Irodalomjegyzékben megtalálhatjuk a nevüket. Ha valaki további szimbolumokat keresne, akkor a vívómesterek képviselik az egész rendszer sarokköveit. Ők jelentik azt a biztos alapot, amire építkezhetnek a grundvívás gyakorlói.

2. Ezzel - per pillanat - nyerésre állok az azonos napon a MEK-re feltöltött könyvek nem hivatalos "versenyében". ;-)

2016-11-17

Koncepció

Hazánkban a rendszerváltás után, egészen 2015-ig nem jelent meg egyetlen vívókönyv sem. Aztán 2015-ben három mű is napvilágot látott:
2016-ban jelent meg a következő:
  • Litkei Máté: Huszárvágás - A baranta szablyavívás.                          [4]
Idővel a vívástörténettel foglalkozó szakemberek bizonyára megtalálják a választ arra kérdésre, hogy negyedszázadnyi „csend” után miért jelent meg gyors egymásutánban ennyi vívókönyv. És mi okozta ezt a hírtelen pezsgést?

A grundvívásról szóló könyv megírásával már 2015 novemberében végeztem, utána kapta meg véleményezésre a vívómester, aztán több hónapon keresztül nem történt semmi. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit kezdjek a könyvvel, amit elsősorban a magam szórakoztatására írtam. (Kíváncsi voltam, hogy tudnék-e könyvet írni.) Viszont miután láttam a megjelent művek többségét, úgy éreztem, van némi létjogosultsága annak, hogy érdeklődők megismerjenek egy másfajta koncepció mentén megírt könyvet.

Hidán Csaba csak érintőlegesen foglalkozik a szablyavívással, nem is kívánt egy egységes tananyagot ismertetni. A Szablya Iskolája által kiadott könyvben Hidasi Gergely egy részletes tananyagot vázol a kezdő szinttől egészen a mestervívók szintjéig. Litkei Máté hiánypótló munkájában bemutatja a baranta szablyavívás technikai elemeit és taktikai sémáit.

A fenti vívókönyvektől eltérően a segédletem csak kezdők részére kíván módszertani útmutatást adni. Megpedig azoknak, akik oktatók, vívómesterek stb. híján önállóan próbálják elsajátítani a történelmi kardvívás alapjait. Nemcsak felsorolja az ismeretanyagot (tananyagot), hanem egy viszonylag részletes ütemtervet vázol fel, amiben tételesen szerepel, hogy mit, mikor, milyen sorrendben érdemes megtanulni, néha még arra is kitérve, hogy miért pont így, és nem másképpen.

Nagyon bízom abban, hogy a jövő hét második felében az érdeklődőknek már pontosan meg tudom mondani, hogy mikorra várható a könyv megjelenése.
__________________

1. Néhány oldalon tárgyalja a szablyavívást.

2. Csak szablyavívással foglalkozik.

3. Ez egy képző-, harcművészeti album. Az ODR szerint csak az OSZK-ban 
   vannak könyvtári példányok. Így egy ideig még várnom kell arra, hogy lássam 
   a könyvet.

4. Ez a baranta szablyavívás tananyagát mutatja be igen részletesen, sok jó fényképpel.
   Már láttam a könyvet, de még adós vagyok egy (rövid) beszámolóval.

2016-10-30

Képek (1944)

Gerentsér László A modern kardvívás (1944) c. könyvében több vívástörténelmileg érdekes rajzot talál a lelkes víváskutató. Ezeken Gerevich Aladár, Bay Béla, Palócz Endre, és maga a szerző látható. Gerentsér így írt erről 1941 decemberében:

Amidőn ezt a kardvívás tanításáról és tanulásáról szóló könyvemet befejezem és a nyilvánosságnak átadom, kedves kötelességemnek tartom, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki Gerevich Aladár nagyrabecsült barátomnak, továbbá dr. Bay Béla és Palócz Endre kedves tanítványaimnak, hogy szívesek voltak az ábrákul szolgáló rajzoknál közreműködni. Ők nemcsak a magyar, hanem az egész nemzetközi vívóélet legkiválóbb reprezentánsai közé tartoznak, a magyar és klasszikus vívás büszkeségei, sok-sok bajnokság győztesei és helyezettjei. Hiszem, hogy szereplésük könyvem értékét jelentékenyen emeli. Ezért is szerencsémnek és nagy nyereségnek tartom, hogy amikor az ábrák elkészítésére kerül a sor, ilyen elismerten klasszikus vívók álltak rendelkezésemre.” [GE, XI-XII, Előszó]

A Gerentsér könyv 105 ábrája közül 26 db rajz a grundvívásról szóló könyvbe is bekerült. Közben 2 ábra a Wikipédia médiatárába - Wikimédia Commons - is fel lett töltve:

Gerentsér László látható:
a 80. ábrán, 82., 84., 66., 93., 97., 76.

Gerevich Aladár látható:
klasszikus vívóállásban (68. ábra), kitörésben (82.), 105., 94.

Bay Béla látható:
kitörésben, miközben fejvágása érinti Gerentsér fejvédjét (93. ábra);
amint fejvágással támad, miközben Gerevich elővág külső karra (94.);
guggolva közbevág oldalra (97.);
szekondvédésben (77., 78.);
prímvédésben (75.);
szeptimvédésben (86.)

(Valószínűleg) Palócz Endre látható:
Tercvédésben (79. ábra), 105. 
___________________________

2016-10-27

Olasz vívófelszerelés



Vivófelszerelés Antonio Guglielmo Sunto ed innovazioni sulla scherma di spada e di sciabola: sistema Napolitano, normale d’Italia (1888) című könyvében. (Ha jól értem, akkor ez az olasz kardvívás nápolyi változatát mutatja be. A könyv - per pillanat - sehova sincs feltöltve, eléggé ritkaságnak számít.)

Forrás: hroarr.com blogszemléje

Ui.:
Érdemes megfigyelni, hogy milyen minimális mértékben védte az akkori vívómaszk a sportoló torkát. Konkrét balesetekről is tudunk, amikor Arlow vívómester nyakát szúrta meg egy törött penge, a 1900-as évek elején (1906). A vívóteremben mindenki ledermedt a sok vér láttán, szerencsére maga Arlow kellő hidegvérrel kezelte a veszélyes helyzetet, és túlélte a balesetet.

"Baleset az Arlow féle vívóteremben

Az Arlow-féle vívóteremben, a mult héten történt baleset, élénk beszéd tárgyát képezte a vívókörökben. Ez az eset is bizonyítja, hogy a legnagyobb gondosság mellett is, mily nagy szerepe van a véletlennek és a lélekjelenlétnek. Bár a legkifogástalanabb felszereléssel voltak ellátva mester és tanítvány – mégis a véletlen utat talált magának. Amint a tőr eltört, törés helyén támadt szilánkszerű finom hegy, a kifejtett erő következtében áttört a fejvéd alatt s a torkába hatolt. Szerencse volt, hogy Arlow-mester abban a pillanatban elkapta fejét, mert ellenkező esetben végzetessé válható sebet kap.

Ez az eset indokolja ama törekvést, hogy fejleszteni kell a felszerelést a teljes sértetlenségig. Saját kárán tanul az ember; ugyanazért Arlow-mester ezentul egy oly a fejvéddel kapcsolatos nyakvédőt fog alkalmazni, mely a hasonló véletlentől megkíméli, illetve védi a vívót. Megemlítésre méltó még az a körülmény, hogy mennyire megbénultak a vér láttára a jelenlevők. Senkinek eszébe sem jutott, hogy segítségére siessen a sebesült mesternek s orvost hívjanak. Magának a sebesültnek kellett kérnie, hogy orvost hívjanak s azután jajveszékeljenek. Lélekjelenlét a baj legnagyobb ellensége. Használni kell
."

http://www.huszadikszazad.hu/1906-december/sport/baleset-az-arlow-fele-vivoteremben

2016-10-21

Hadikasza

A barantás vívókollegák is érdekes dolgokat találhatnak a korábbi bejegyzésben már említett kiállítási katalógusban, „Fényesebb a láncnál a kard...” Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára (Bp., Hadtörténeti Múzeum, 1999). Az első ilyen csemege egy hadikasza viszonylag részletes leírása.

3.33
Népfelkelő hadikasza, 1848-1849

Teljes hossza:               213 cm
A penge hossza:           44,5 cm
A penge szélessége:      6,5 cm

Feketére oxidált, jelzés nélküli penge. A nyél 4 cm átmérőjű, sötétre érett, természetes állapotában felhasznált farúd. 
HTM 2163/Fe

Először a nemzetőrség gyalogságának kiképzésénél használták, mint a lovasság támadásának elhárítására alkalmas közelharc-fegyvert. Szükségből a mozgosított nemzetőrség fegyvere volt, bár a lándzsa célszerűbbnek bizonyúlt, így a törvényhatóságok ezzel igyekeztek ellátni nemzetőreinket. Igazán nagy tömegben az 1848. őszén táborba szólított népfelkelők használták. (96. oldal)

Aztán lenne még két érdekes tárgyleírás: egy harczi fokosé és két lándzsáé.

3.25
Kádár István fokosa               <erről kép is van a katalógusban>
 
A fej hossza:                16 cm
Fokának méretel:         2,9 x 3,1 cm
Nyelének hossza:         83,5 cm
Keresztmetszete:          ovális, 31,1 x 2,3 cm

Acélfokos, piros-fehér-zöld csíkos fanyéllel. A nyél mindkét vége vaslemezekkel borított.

A penge feliratai: a külső oldalon rézberakásos nagybetűkkel, hosszában „KÁDÁR ISTVÁN HONVÉD”, az éllel párhuzamosan vésve „HAD-NAGY”, a belső oldalon vésve „1848-49.-BEN. HARCZI. FOKOSA. VOLT.” [1]
HTM 72.1.1.

A katonai fegyverzetből már évszázadok óta kikopott fegyvert a lovas szabadcsapatok, önkéntes alakulatok használták a szabadságharcban, illetve a 13. (Hunyadi) huszárezred néhány századánál is bevezették. Kádár István azonban gyalogos alakulatnál szolgált. (95. oldal)

3.75 (két lándzsa)
(Idővel a lándzsák adatai is leírom.) (103. oldal)

___________________________

1. Egy igen pontos másolat (Kéki Zsolt (?) készíti):
 A fokos feje  Az egész  |

Az eredetihez képest csupán a penge feliratai hiányoznak, nem nemzeti színű a nyele (mellesleg így sokkal elegánsabb az eszköz megjelenése), és a fej mellett egy picivel másabb a fokos nyele. Különben egy igen tetszetős darab!

2016-10-17

1824 M

Egy véletlen folytán találtam meg ezt a pompás kivitelű, kiállítási katalógust.
Fényesebb a láncnál a kard...” Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Bp., Hadtörténeti Múzeum, 1999

Ebben a kötetben számos kardadatot talál az érdeklődő. Most az 1824 M szablyákkal foglalkoznánk. Egy korábbi bejegyzésben (Magyar szablyák (XIX. sz.)) már szerepelt egy ilyen kard (a katalógus szerint a 3.7. tárgyleírás: 1824 M huszár legénységi szablya). Lássunk további leírásokat.

3.42
1824 M huszár legénységi szablya

Teljes hossz hüvellyel :  102,5 cm
Hüvely nélkül:               97,2 cm
Hüvelyhossz:                 89,5 cm
A keresztvas hossza:     13,5 cm
Penge hossza:               84,0 cm, szélessége: 3,5 cm, íve: 5,0 cm
Súlya: hüvellyel:            191,5 dkg
Hüvely nélkül:               90,5 dkg  (!)

Szabványos. (...) A keresztvas belső felére, a kengyel felőli oldalon 7 mm átmérőjű, csillagszerű kereszt van beütve. A penge belső oldalán a pengetőnél 825-ös szám, a külsőn ugyanott FISCHER bélyeg. HTM 0761/Fe (97. o.)

3.73
1824 M huszárszablya, altiszti kardbojttal

Teljes hossz hüvellyel :  103,5 cm
Hüvely nélkül:               98,2 cm
Hüvelyhossz:                 87,4 cm
Penge hossza:               84,5 cm, szélessége: 3,5 cm, íve: 5,1 cm
Súlya: hüvellyel:            188 dkg
Hüvely nélkül:               94 dkg (!!)

Szabványos 1824 M. huszárszablya, bőrbojttal. A pengető jobb oldalán FISCHER mesterjegy, bal oldalán 825-ös bélyegzés látható. HTM 0547/ Fe (103. o.)

3.88
1824 M huszárszablya

Teljes hossz hüvellyel :  102,5 cm
Hüvely nélkül:               98 cm
Hüvelyhossz:                 89,7 cm
A keresztvas hossza:     13,2 cm
Penge hossza:               85 cm, szélessége: 3,3 cm, íve: 5,3 cm

Szabványos. (...) HTM 0657/Fe (106. o.)

Ui.:
A kiállítás rendezésében részt vett Kedves Gyula, ő írta a Forradalom és szabadságharc Magyarországon 1848-1849-ben és a Fegyverek a szabadságharcban c. fejezeteket. A fegyverek tárgyleírását Kedves Gyula, Bán Attila és Kovács S. Tibor (!) készítették.

2016-10-15

~ Kettlebell




Gömbsúlyzós edzés saját készítésű eszközzel (14,5 kg). (Becézett alakja gagyibell.)
Egy teljes edzés: ~5 perc BM, 50+ perc főrész, ~5+ perc nyújtás.

Saját gyorsírással (egy kidobásra ítélt papírfecniről; jobb kéz / bal kéz ismétlésszáma):

"IX.05.
BM+; o: 70; 210; >)); W1: 25/16; !83/70 P=152; 45/20; CL: 8/7; 16/12; MP: 3/3; 22,7/5; HP: 14/14; SN-: 3/3; 6/6; 8/7; o: 35; <->
"

BM = bemelegítés; o = körzés a test körül, közben átvétel egyik nyújtott kézből a másikba; >)) = külön térd BM; W1 = egykezes Swing (lendítés); CL = Clean (vállhoz rántás); MP = Military Press (nyomás válltól); HP = High Pull (lendítés, felrántás kb. archoz; a Snatch előgyakorlata); SN- = nem teljesen szabályos Snatch (ezt jelzi a mínusz); <-> = nyújtás.

A gyakorlatok közti, 30-40 másodperces pihenők alatt írom fel az elvégzett ismétlésszámot, később pedig átvezetem a rendes edzésnaplóba.

2016-10-06

Nihil (3.)

Konkrét oldalakhoz kapcsolódó észrevételek
(Folytatás)

57. o.:
„Iskolavívás alapgyakorlatok. Csonka gyakorlatok.”

Szövegváltozás:
Megemlítve, hogy ezek tulajdonképpen az iskolavívás alapgyakorlatainak csonka változatai.

58. o.:
Egy Gerentsér-idézetre - „a szabatos és elegáns vívó nem sokat ugrál és nem él vissza a távolságtartás előnyeivel...” [GE, 118] - írta a bíráló, hogy napjainkban ez már elavult nézet, a mai sportvívás 70%-ban lábmunka stb. („Lábmunka fontossága: kb. 70%-ban a lábmunka dominál.”)

Válasz:
Nem kétséges, hogy a modern sportvívásban ez tényleg így van, de azt is figyelembe kell venni, hogy a grundvívás célja nem az mai olimpiai kardvívás megvalósítása nehezebb vívóeszközökkel, hanem a vívás egy korábbi változatának megismerése. 

65. o.:
„Hárítások gyakorlása
A klasszikus változat: helyben, hátralépéssel, belépéssel (második szándékkal).”

Válasz:
A védések gyakorlása (terc-, kvart-, kvintvédés stb.) mindig helyben történik (pl. 3. edzés, 41-43. o.), külön ki lett hangsúlyozva a fél hátralépések szerepe hárításkor (65. o.), illetve meg lett említve a belépéssel való védés mint elméleti lehetőség (162. o.)

66. o.:
„A szabályváltozások mély nem számít, nem jelzi ki a gép.”

Válasz:
Az oktatás elején csak a csípővonal feletti találatok számítanak, pontosan úgy, mint az olimpiai kardvívásban, de a 40. edzésen a grundvívó megismeri a lábtámadásokkal is, természetesen azok védését is megtanulja, illetve a lábtámadások alkalmazásával kapcsolatos taktikai szempontokat is. Így az alapszíntű vívásoktatás befejezésékor már az egész testét védenie kell szabadvívás közben!

„Magasabb - mélyebb védések?!”

Válasz:
Az iskolavívás során a tanuló elsajátítja az átlagos védési helyzeteket, ugyanakkor szabadvívás közben adódnak ettől eltérő helyzetek, amikor a vívók közötti magasságkülönbség, vívótávolság stb. miatt indokoltak  a magasabban vagy mélyebben vett  védések. (Erről szól a Gerevich és a Gerentsér idézet a 66. o.)

70. o.:
„Hasvágás: kézhelyzet (4. kézhelyzet)?”

Válasz:
Hasvágás = vízszintes vágás az ellenfél hasára, tercállásból jobbról balra. 4. kézhelyzet leírása, 33. o.: „a kard éle balra, ujjak felfelé (kéz szupinációban)”.

71. o.:
„Kistávolságról a fejvágást nem lehet kivédeni.”

Válasz:
Hibásan lett megadva a vívótávolság.

Szövegváltozás:
Kistávolság -> középtávolság

75. o.:
„Riposzt gyakorlása:
- saját tempóra,
- ellenfél tempójára indul a (vissza)támadás.”

Válasz:
A könyvben a visszatámadás számos változatával foglalkozunk.

134. o.:
„Elmélet: vállak lazítása, nyújtó-lazító gyakorlatok. Vívás közben is erőteljes vállfelhúzás-leengedés-lazítás.”

Szövegváltozás:
„(Lásd mit javasolt a merev váll lazítására Borsody László [DU, 19] (1. edzés, Alapállás, Régebbi változat). Ezt a lazító gyakorlatot akár asszó közben is alkalmazhatja a vívó, ha megengedik a körülmények.)”

145. o.:
„Inkvartata: kvart-kizárás? oldalmozgás?!”

Válasz:
A könyvben csak érintőlegesen, érdekességként lett megemlítve az inkvartata.
Részletesen a következő blogbejegyzés foglalkozik a témával:
<blog>

Szövegváltozás:
TG-idézet: kimaradt a bal melléknév.

Fless

Mostani magyarítása lerohanás.

 „A modern vívás a lábmozgásnak egy régi s már teljesen elfeledett módját újította fel az utolsó évtizedekben, mely nálunk úgyszolván csak pár éve honosodott meg. [1] Ez a fless, a feltaláló francia nemzet nyelvén la fleche. De Chasseloup Laubat márki, Thiercelin mester és Collignon kezdték mintegy negyedszázaddal ezelőtt [2] újra divatba hozni ezt az elfeledett lábmozgást, amely vívóinknál újabban igen szokásos lett. Joseph Renaud [3] mondja, hogy  a fless nem más, mint a "passe an avant" <előrelépés> egy fajtája, amelyet a XVII. és XVIII. századokban éppen úgy használtak, mint a kitörést. Valóban, amikor minden utcasarkon vívtak egymással párbajt az emberek, különböző öltözékben és rossz kövezeten, hepehupás talajon, csak félkitörést használhattak s ha kellett, megtoldották a bal láb előredobásával, mint ahogy a mostani flesselők csinálják.
  A francia módszer szerint a flesst helyesen úgy hajtjuk végre, hogy félkitörésben lévén, a testsúlyt erősen a jobb lábra helyezzük, ekkor a bal lábat olyan távolságra, amennyire csak lehetséges a jobb láb elé lendítjük, talpát teljesen laposan a földre helyezzük és most a jobb lábbal félkitörésbe megyünk és így a félkitörés helyzetéből szúrunk vagy vágunk (J. Renaud). Ilyképen a lendület nem viszi magával távolabbra a vívót, mint amennyire szabad.
  Igen sok vívó a flessnél teljesen elveszti teste felett az uralmat és ebből a kétségbeesett támadásnak egy fajtáját csinálják, amely teljes
” testütközéshez vezet. [GE, 113-114]

  „A fless nagyon meglepő és praktikus támadási mód, de csak akkor, ha ritkán használják. Főleg olyan ellenféllel szemben kell alkalmazni, aki folyton hátrál s az ellenfél legkisebb támadására visszamegy anélkül, hogy szándéka volna védeni. Ily esetben a támadó jól teszi, ha támadását azonnal folytatja flessel." Csak akkor érdemes elkezdeni a tanulását, ha már jól mennek a lábtechnikák alapmozgásai. „Nem szabad semmit sem túlzásba vinnünk, mert egyoldalúak leszünk s ellenfelünk így hamar kiismerhet. Lehet, hogy valaki évekig tud eredményeket elérni egyoldalúsága mellett is, de előbb-utóbb utolérik és legyőzik a kevésbé tehetségesek is, ha igazi klasszikus vívásra törekszenek.” [GE, 117-118]

Nem valószínű, hogy érdemes lenne megtanulni a lerohanás modern változatát (ennek részletes leírását lásd [GA, 36]), de a régebbi változat talán érdekes lehet.

Érdekes Tomanóczy leírása: „A „lerohanás” (Fless) a kirobbanásszerűen...” [TG, 141-142] 2340 (Itt már megjelenik a futás. Arlow nem ismerte a lerohanást, hisz ő az olasz Barbasettitől tanulta az olasz kardvívást. )
_______________________
1.  Gerentsér 1941 decemberében zárta le a könyvet, 1942. január 12-én halt meg, művet a tanítványai - Bay Béla, Rajczy Imre - adták ki 1944-ben.

2. 1941 - kb. 25 év = 1916 körüli időszakról beszél Gerentsér.

3. Ide kerülnek majd J. Renaud adatai. 

ToDo: Teljes TG idézet

2016-10-05

Nihil (2.)

A Nihil obstat bejegyzés folytatása.

Konkrét oldalakhoz kapcsolódó észrevételek

17. o.:
„...a felállnak kifejezés azt jelenti, hogy a vívók felállnak egymással szemben, vívóállásba a kiválasztott vívóvonalon.” (Recenzensi aláhúzás)

Válasz:
A gyakorlás kezdetén az edzőpartnerek mindig egy felrajzolt vagy már meglévő vívóvonalon helyezkednek el, egymással szemben, vívóállásban, az adott gyakorlathoz megadott távolságra (kis-, közép-, vagy nagytávolságra).

18. o.:
Egyáltalán nem lesz könnyű feladat edzőtársat találni a vívás gyakorlásához...”
(Recenzensi megjegyzés: „Előadások?!”)

Válasz:
Elképzelhető, hogy ismeretterjesztő előadások segítségével is lehet toborozni edzőtársakat.

„...az ügyesebb pedig nehezítse a saját helyzetét, törekedjen arra, hogy súlyosabb  feltételek mellett is sikerüljön a támadása vagy a védése. Általában a gyakorlatozók arra törekedjenek, hogy maguknak minél nehezebb, az ellenfélnek pedig minél könnyebb helyzetet teremtsenek,...” (Recenzensi aláhúzás)

Válasz:
Ez egy Gerentsér-idézet [GE, 154].

Szövegváltozás:
Némi magyarázó szöveggel kiegészítve. ( súlyosabb <nehezebb, kedvezőtlenebb> )

25. o.:
„Mély vívóállás:  nem csak a gyors kitöréshez, hanem az előre-hátra mozgáshoz is.”

Szövegváltozás:
Kiegészítve: „meg az előre- vagy hátralépéshez!”

„Lépés előre: a 3. pont: a súlypont emelkedése hiba.”

Szövegváltozás:
Kiemelve a hiba szó.

37. o.:
„Lépés előre: kezdőknél a lépéshossz kb. 1 lábfej.”

Szövegváltozás:
Kiegészítve: „(Kezdőknek az ajánlott lépéshossz kb. 1 lábfej.)”

45. o.:
„A mai sportvívásnál már nincs 2 m-es figyelmeztető vonal.”

Szövegváltozás:
Töröltem a kifogásolt részt.

54. o.:
„Túl erős fejvágások...”

Szövegváltozás:
A lehetséges retinaleválással kapcsolatos részt töröltem.

55. o.:
„Mellvágás... Áthúzással, érintéssel.”

Válasz:
A könyv szövege külön nem foglalkozik az áthúzott mellvágással, csupán azt a változatot mutatja be, amikor a penge egy ponton érinti az ellenfél testét, és rögtön visszatér vívóállásba. A kardírás jelei között viszont már szerepel (m/) = áthúzással végzett mellvágás. Gyakorlás közben foglalkozunk az ilyen vágással.

(Folytatás a következő bejegyzésben: Nihil (3.) )

Hangulat




Hangulat... 2015 novembere... Elkészült a könyv.  :-)


2016-10-04

Nihil obstat

Nihil obstat [1]

  Korábban már említettem a Vívás mint harcművészet topikban, hogy elbírálásra odaadtam a grundvívás könyvet egy vívómesternek, még tavaly decemberben. Januárban vissza is kaptam, most pedig szeretném ismertetni a bíráló észrevételeit. Ezek vagy általános észrevételek (* jelölve), vagy egy adott oldalon található szövegrészre vonatkoznak. A recenzens megjegyzései az alábbi rendszer szerint kerülnek ismertetésre: előbb idézem az észrevételt, illetve ha szükséges, akkor a kapcsolódó részt a könyv szövegéből (dőlt betűs idézet), utána következik az erre adott választ, illetve az ezzel kapcsolatos szövegváltozást, amennyiben volt ilyen. [2]

Általános észrevételek

* „Technikai változásokon ment át a vívás. Felgyorsult. Egy 5 pontig vívott asszó 1 perc alatt véget ér.”

Válasz:
Nehezebb vívóeszközökkel nem biztos, hogy ennyi idő alatt véget ér egy küzdelem. Az is fontos szempont, hogy egy grundvívónak még gyakorlóeszközzel a kezében is úgy illene vívni, mintha egy éles kardot markolna, és egy éles karddal nézne farkasszemet! (Nem biztos, hogy egy fegyverrel szemben a vívó bevállalná azokat az akciókat, melyeket védőfelszerelésben, egy vívóeszközzel szemben gondolkodás nélkül megtesz.)

* „Fless törölve!” (+ 126. o. is)

Válasz:
A fless törlése az olimpiai kardvívásból nem korlátozza annak (módosított) alkalmazását a grundvívásban.

* „(keresztlépés nincs)”

Válasz:
A keresztlépés egy fontos didaktikai eszköz a grundvívás elsajátításakor, a szabadvívásban csak igen korlátozott mértékben használható (lásd Kitérés lábbal 158. o.)

* „Összességben nagyon sok az idézet, saját szavakkal egyszerűbben, átláthatóbban lehetne megfogalmazni ezeket. Saját vélemény!”

Válasz:
Kétségtelen, hogy a grundvívás könyv rengeteg idézetet tartalmaz, és bizony egyes idézetek szövege nem túl érhető. Ugyanakkor - főleg - a Gerentsér-idézetek azért szerepelnek ily nagy számban, mert az eredeti könyv ritkaságnak számít, és csak kevés könyvtárban lelhető fel. Azt szerettem volna, ha minél több érdeklődőhez eljutna az eredeti szöveg, ezzel csökkentve az átfogalmazás miatti félreértelmezések számát.

Szövegváltozás:
A legnyakatekertebb idézetek szövegét átfogalmazom, meghagyva az idézet pontos fellelhetőséget. (Folyamatban.)

* „Egyenes vágás, előkészítő gyakorlat:
- helyben,
- kitöréssel (két ütemben, egy ütemben),
- saját tempó,
- az ellenfél tempójában (kéz-, lábtempó).”

Válasz:
Az egyenes vágást a grundvívó helyben - kistávolságról - kezdi el tanulni (4. edzés, 49. o.), akár három részre is bontva a kézmozdulatot, fokozatosan csökkentve az ütemek számát, utána kitöréssel folytatja. Ezeket az iskolagyakorlatokat saját tempóban végzi, azaz akkor támad, amikor akar. Később már az ellenfél kéz- vagy lábmozdulatára indítja az egyenes vágást (kéz-, lábtempó) (11. edzés, Kézről vett tempó szakasz (81. o.), Lábról vett tempó (82. o.))

* „Módszertan: a mozgástanulásban, előrehaladásban
- elfogadható technika esetén,
- ütemezéssel 1,2, majd 1,
- kitöréssel saját tempóból,
- kitöréssel TT tempóra (kar, láb),
- kitöréssel kar-, lábtempóra.”

Válasz:
Lásd az előzőt.

* „Általában "ismétlések száma 5" - szerintem kevés, de a tanítványtól függ, hány gyakorlat(ismétlés) szükséges az elfogadható végrehajtáshoz.”

Válasz:
Jogos észrevétel.

Szövegváltozás:
Külön ki lett hangsúlyozva, hogy ez a szám csupán egy irányadó érték.

* „Mozgástanulásnál: Ha megvan a külső kép [3], akkor lehet gyorsítani.”

Válasz:
„...a mozgásokat először lassan és nagy figyelemmel kell tanulni és gyakorolni s csak ha jól tudjuk azokat, kell az eljárást gyorsítani...” [GE, 34] (2. edzés, Elmélet szakasz)

* „Távolságtartási játék: vívóállásban kezdeményező, védekező, először fegyver nélkül. Találat után megállni...”

Válasz:
A lábmunka „Igazodó” gyakorlata (A) (3. edzés, 44. o.), (B) (4. edzés, 51. o.), (C) (5. edzés, 57. o.)

* „Általánosságban: - gimnasztikai gyakorlatok, - célgimnasztikai gyakorlatok hiányoznak.” (Recenzensi aláhúzás.)

Válasz:
Eredetileg két hivatkozás lett megadva - [LU, 113] és [SZ, 105] -, olyan vívókönyvekre, melyek nagyon részletesen foglalkoznak ezekkel a gyakorlatokkal. Mindkét könyv hozzáférhető még a kisebb könyvtárakban is.

Szövegváltozás:
„(Mind a könyv recenzense, mind a korrektora kiemelte, hogy érdemes jobban kihangsúlyozni a bemelegítés, illetve a célgimnasztika fontosságát, mivel ezek a gyakorlatok felkészítik a vívók testét a gyakorlás során tapasztalható igénybevételre, csökkentik a sérülés veszélyét. Lukovich István könyve (1969), Szabó László könyve (1977) nagyon részletesen foglalkozik ezekkel a gyakorlatokkal.)”

* „Edzésterv: a tanulási szinteket nem lehet meghatározni.
Általában függ:
- a vívó aktuális kondicionális állapotától,
- életkorától,
- előképzettségétől,
- aktuális pszichikai állapotától.
Könnyű, nehéz...”

Válasz:
Jogos észrevétel. Általánosságban elmondható, hogy grundvívást előképzettség nélküli, idősebb embereknek oktatunk, odafigyelve az aktuális terhelhetőségre. Az ajánlások csupán tájékoztató jellegűek.

* „Sportvívás,
együttes -> többszöri szabálymódosítás,
villanykardvívás - nincs <olvashatatlan szöveg>,
együttes támadás - azonos időben indított támadás, penge nélkül,
kettős találat - ambó - párbajtőr, független a láb- és pengetámadástól, egyidejű találat.”

Válasz:
Az együttesek problematikájával, azok elkerülésével számos helyen foglalkozik a könyv.

* „Módszertan:
Mozgástanulásnál egyszerűtől a bonyolultabb felé (terc -> körterc).”

Válasz:
Ezt az elvet követi az egész könyv.
_______________________________________

1. A katolikus egyházi cenzúra engedélye valamely egyházi kiadványon (a.m. semmi akadálya).

2. A recenzens a könyv A4 méretben kinyomtatott változatát kapta meg (188 oldal), az észrevételek számozása ez alapján történt.

3. Elfogadható technikai végrehajtás.

(Folytatás a következő bejegyzésekben: Nihil (2.) )

2016-09-30

Kardírás (3.)



A szablya részei:
A - markolat, B - penge, C - a penge erőse (forte), D - közepe,
E - a penge gyengéje (debole)

1 - markolatkupak, 2 - fogantyú (szegecsekkel rögzítve), 
4 - keresztvas, 5 - a penge éle, 6 - a penge foka,
7 - a penge lapja, 8 - pengevájat, 9 - kiemelkedő fokél (elman),
10 - a penge hegye

Ahogy az edzésnapló vezetése során folyamatosan használom a kardírást - a gyakorlatok és a szabadvívás közbeni akciók leírásához -, úgy bővül további jelekkel. Röviden összefoglalnám a pengével kapcsolatos elemeit. 

Ha a penge (p) részei p3 (erőse), p2 (közepe), p1 (gyengéje), akkor p0 lenne a hegy, és logikus folytatásként p-1 (vagy simán p-) a fokél, p+ a keresztvas, p4 a markolat, p5 a szablyamarkolat vége (egyéb kardokon markolatgomb). Gyakran fontos rögzíteni, hogy pontosan hol találkozott a két penge, pl. egy jó védésnél a pengém erőse fogadja az ellenfél pengéjének gyenge részét - p31 helyzet. Pengekerüléseknél gyorsan leírható, hogy a penge hegyét (p0) vagy a markolatot (p5) kerültem meg. Ütés (jelzése egyes vívórendszerekben) markolatgombbal: (p5 f) fejre, (p5 m) mellkasra stb.

2016-09-28

Inkvartata

A grundvívás könyvben csak érintőlegesen - és érdekességként - lett megemlítve az inkvartata vívóakció.

Idézet a könyvből:
A modern sportvívás - legjobb tudomásom szerint - egyetlen olyan akciót ismer, melynél megtörténik a vívóvonal elhagyása. „Beugrásnál előreugrunk, akként, hogy jobb lábunk egy lábnyira előre a vívóvonalra essék, míg a bal láb 45° alatt a vívóvonaltól jobbra kerül, bal vállunkat pedig erélyesen hátrarántjuk.” [AR, 18;  171, 52. ábra] Egy másik leírás szerint „először kis kitörést csinálunk, majd bal lábbal hátra és jobbra kilépünk, s a kosarat egyidejűleg balra eltoljuk.” [TG, 208; 71. ábra] A beugrás, más néven inkvartata leírása csak érdekességként került az edzés anyagába. Ezen vívóakció gyakorlásával várjunk addig, míg nem sikerül megtanulni az egyszerűbb oldalmozgási lehetőségeket.” [GV, 145] [1]

Mivel a recenzens vívómester is megjegyzést fűzött ehhez a részhez, ezért érdemes pár dolgot tisztázni.

Az Arlow könyv 52. ábrája - Beugrás belső arcvágással (inquartata) - alapján nem kapunk túl használható útmutatást az akció végrehajtásával kapcsolatban. (Nem túl jó a fénykép minősége, sőt a vívók elhelyezkedése sem teljesen egyértelmű.)


Sokkal könnyebben értelmezhető a Tomanóczy könyv (1942) vonatkozó szakasza. Ebből kiderül, hogy egy utolsó ütemű feltartó vívóakcióról van szó, amelynek a „befejező vágása vagy szúrása a belső felső résekre esik: inkvartata a nevük” [TG, 208], végrehajtása pedig a fenti idézetben van leírva. A 71. ábra azt illusztrálja, amikor a támadó - a bal oldali vívó - nagytávolságról egyenes fejvágást hajt végre (kitörésben látható) [2], míg a terc- vagy szekondállásból induló, védekező fél apró kitöréssel csökkenti a vívók közötti távolságot, majd bal lábbal kilép jobbra és hátra, ezzel szinte kitér a fejvágás elől. (Az Arlownál szereplő váll hátrarántás is ezt a célt szolgálja.) Közben a védekező balra tolt kosárában elakad a támadó pengéje, és a feltartó szúrás eléri az ellenfél bal mellkasát (belső felső rés). Tomanóczy még annyit fűz hozzá az inkvartatahoz, hogy „az utolsó ütemű feltartó szúrások (vágások) végrehajtása rendkívül nehéz: ehhez kitűnő tempóérzék, nagy gyakorlati készültség és gyorsaság szükséges”.
__________
1. 34. edzés, Oldalmozgás szakasz.

2. Ez a 208. o. szereplő első példából derül ki.

2016-09-22

Korrekt összefoglaló

A mintegy hetven-kilencven centiméter hosszú szablya enyhén ívelt, hatvan-hetvenöt centiméter hosszúságú, egyélű pengével bírt, amelynek tompa fokát a hegytől visszamért nagyjából harmadnyi hosszán ugyancsak élesre köszörültek. Ezt nevezték fokélnek, s ha a fokél kiugrott a fok vonalából, török szóval: elmannak. Pengét a fokánál lecsonkolt rombusz metszetűre kovácsolták úgy, hogy hosszában a fok mentén - mindkét oldalon - egy keskeny, a fokél indulása táján elsekélyesülő árok: a vércsatorna [1] futott rajta végig. Az ily módon kialakított penge erősebbé, rugalmasabbá és egyúttal könnyebbé is vált. Szembetűnő a pengével egy darabból kovácsolt markolatvasnak a hosszú él felé hajlása, aminek következtében a markolat és a fokél tengelye csaknem egybeesett, ezért ez a szablyatípus szúrásra is alkalmas volt. A gyakran körbehegesztett lemezpánttal is megvastagított pengetövön ült meg a markolatvasra húzott és a markolatborítással leszorított, vasból kovácsolt vagy bronzból (...) [2] öntött keresztvas (= ellenző)...”
Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Bp., Zrínyi Kiadó, 1986, 232-234. o.

„...a viszonylag könnyű (kb. fél kilogramm) fegyver...” [Kristó, 237]

Mindebből még megalapozottabnak tűnik az a  - korábban már elfogadottnak tekintett, de újabban ismét megkérdőjelezett - vélemény, hogy a kétélű kardok csak a X. század második felében terjedtek el a magyar vitézek között s jutottak eltemetésük során a földbe. Jobb magyarázat híján nagyon valószínű, hogy ez a válzozás azzal a politikai lépéssel kapcsolatos, amelyre Géza nagyfejedelem a kalandozások lezárulást (970) és a német-bizánci szövetség létrejöttét (972) követően kényszerült.” [Kristó, 245]

Ui.:
A könyvben számos jó - sajnos csak fekete-fehér - fényképet talál az érdeklődő a honfoglalás kori szablyákról: beregszászi (teljes hossz: 80 cm, markolat nincs, penge + pengenyúlvány), szobi (teljes hossz: 76,7 cm, egyenes penge, hiányzó hegy (p0), csontlemezes markolat: hossza 10,7 cm, hiányzó p5), sárbogárd-tinódi besenyő (?) (XI-XIII. sz., hossza: 99 cm, hiányzó p0). (Elgondolkodtam azon, hogy jó lenne egy olyan lista, amin szerepelne az összes ilyen lelet + részletes leírás.)
_______________________________________________
1. Erre sokkal szakszerűbb kifejezés a pengevájat.

2. Egyetlen esetben tudunk ezüstből öntött keresztvasról (Orosháza-Pusztaszentetornya).

2016-09-07

A sakk és a vívás

   A bejegyzés megírását A vívás mint HM topik egyik hozzászólásában olvasott mondat inspirálta - „a vívás nem feltétlen intellektuális játék, és nem feltétlen butább, aki erőből vív”. Erre azt akartam valaszolni, hogy van, aki a sakkot kedveli, mást pedig csak a sakkboksz tud lázba hozni. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy miként „vívnak” az egyes sakkfigurák vagy miként lehetne játékosan leírni vívótípusokat a sakk segítségével.

Gyalog
  A klasszikus, nem túl tehetséges kezdő. Vívóállása bizonytalan, lábmunkája még igen kezdetleges, tulajdonképpen csak aprókat lépeget a páston, szinte kizárólag előre. Nem tud rendesen kitörni, az oldalmozgás által biztosított lehetőségek pedig teljesen ismeretlenek a számára. Gyengén védekezik és gyakran rövidek a támadásai. Ugyanakkor, ha elég kitartó - és szerencsés -, akkor idővel, 5-6 lépéssel eljuthat az ellenfél alapsorába, és ott megtörténik a csoda - a szürke kis gyalogunkból tiszt lesz, még akár vezér is! (Na ezért érdemes szívosan lépegetni a vívás mezején, és csendesen fohászkodni, hogy idő előtt ne verjék le az embert.)

Futó
  A középhaladók egyik típusa. Könnyen tanul, felettébb rugalmas, egészen elképesztő kitörésekre képes. (Elméletileg a kitörése hétszer hosszabb, mint a gyalogé.) Támadásai villámgyorsak, és kizárólag oldalirányú mozgás jellemzi a vívását.

Huszár
  A középhaladók egy másik meghatározó típusa. Szintén könnyen tanul, pont ezért háromszor olyan értékes, mint egy mezei gyalog. (Ez az elméleti megállapítás a futóra is igaz.) A cseles támadások szakértője, hiszen olyan szögekből is képes hatékonyan támadni ellenfeleit, amire a többi versenyző nem alkalmas. Nagyon könnyen el lehet nézni a huszár tempótámadásait.

Bástya
  Az izmos, robusztus testalkatú haladók jellegzetes típusa. Sokkal értékesebb, mint egy parasztvívó, konkrétan ötször, de tudjuk, hogy soha nem lesz belőle olyan kiváló, sokoldalúan képzett, elegáns vívó, mint a vezér. Támadásai egyenesek, lényegre törőek és igen komoly átütőerővel bírnak, olyannyira, hogy néha még a legerősebb vívó is kénytelen kitérni egy ilyen támadás elől. Vívása kissé sematikus, cselmentes, erős akcióit nem olyan nehéz érzékelni és még időben kitérni előlük.

Vezér
  Az igazi vívó megtestesítője. Vívóállása kellőképpen erős, ugyanakkor laza, minden irányban hatékonyan tud támadni vagy elmozogni, kitöréseinek hossza vetekszik a futó hatótávolságával. Támadásai majdnem olyan erősek, mint a bástya akciói. Nagyon komoly vívóerőt képvisel, nem véletlen, hogy 9-10 paraszttal is megbirkózik, ha úgy hozza a sors. Ő benne testesül meg a vívás minden eleganciája és halálos hatékonysága. Nem véletlen, hogy minden korban ő a nők kedvence, még akkor is, ha nem túlságosan jóképű! Minden gyalogparaszt arról álmodik, hogy egyszer vezér lehet belőle; a többségük persze hiába álmodozik erről az átváltozásról, de legalább addig sem lázadoznak a parasztok a táblán ;-)

És végül a Király...
  Hát, nem valami nagy szám! Vívóállása alig jobb, mint az átlaggyalogé. Lábmunkája se sokkal hatékonyabb, hiszen csak ide-oda totyog a páston, és nem képes arra, hogy egy szép lépés + kitöréssel váratlanul elérje a távolabb álló ellenfelét. Csak kistávolságon veszélyes, de egy futó vagy huszár simán lekörözi lábmunka tekintetében. Folyamatosan a többi vívó segítségére és védelmére szorul, így a kivételezett helyzete ellenére sem tekinthető jó vívónak. (Csak a koronájának köszönheti a megkülönböztetett figyelmet! Egy normális polgári vívóközegben soha nem lehetne a hierarchia csúcsán, mert tudása meg sem közelíti a vezér vívótudományát.)

2016-09-04

Monsters

While browsing English wikipedia articles on different swords I have found this picture and its inscription in Kilij article. The text contains the following: „The upper sword appears to be an exaggerated parade piece or executioner's sword, the second down is typical of a later kilij, the third has the characteristics of an earlier kilij and the lowest one possibly has a later European-style blade. Imperial Armoury Topkapi Istanbul.”

There might be an alternative explanation - this huge sabre was made for and owned by a physically extremely strong person. (It is interesting to compare the thickness of the handle of four swords.) There are at least two well documented example of such monstrous sabres:

1. Owned by Karol Stanisław Radziwill (1669-1719), a Polish nobleman and diplomat. The picture of it can be found here, together with some technical details. Meanwhile I have googled some further data on this particular sabre: it had a thumb ring (paluch), blade length of 94.5 cm and curvature 8 cm.

2. Owned by János Damjanich, famous general of the Hungarian Revolutionary Army during 1848/49. The sabre combines a 17th century fringia blade - manufactured in 1609, according to the inscription on the blade - and an M1845 hilt (cavalry officer sabre). The width of the blade is 65 (!) mm, length 910 mm. [1][2]
______________________________
1. A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Bp., 1987)

2. Unconfirmed weight: 1021 g. M1845 (officer's version) 870-900 g, (trouper's version) 1180 g (PoB 170-180 mm, thickness at the crossguard 10 mm, blade 915 mm, width 33 mm).

2016-09-01

Grundvívás 1908-ban?!

Lassán elhalóban a riói olimpia utáni zsongás, minden érmesünket legalább... szóval sokszor láthattuk már a tévében. A kiváló vívóink szereplését számtalan helyen méltatták nálam komolyabb szakemberek, de érdekességként felidéznék egy olyan olimpiát, amikor nem a szegény távúszók, evezősök stb. morogtak cifrákat az orruk alatt a szervezés hiányosságai miatt, hanem a vívóink.

Az első londoni olimpia házigazdái eléggé lazán és bámulatos magabiztossággal számoltak be vívóversenyek lebonyolításáról: „Az erre a célra alkalmazott sátor (...) hűen illusztrálta, hogy a vívóversenyek szabadtéren történő megrendezése a mi sajátos klimatikus viszonyaink között tökéletesen megoldható.” Na, pont a tökéletes jelző lenne az utolsó dolog, ami eszébe jutna a korabeli vívóknak, ha megkérdeznénk őket, milyen is volt a szabadban vívni azon az olimpián. (Valószínűleg, pont annyira volt tökéletes, mint a riói olimpia szervezése vagy az ottani Trutymó-öböl vízminősége.)

A tényleges körülmémyekről Nagy Béla vívó, újságíró, sportszervező számolt be: „... Megvallom, rendkívül aggasztott a talaj és a szabad levegő kérdése. Vívóink zárt helyhez, sima talajhoz vannak szokva, nagy kérdés volt, hogy képesek lesznek-e szabadban, kavicsos, göröngyös földön dolgozni. (...) Két párhuzsamos, kavicsozott kerti utat készítettek, mintegy 60 méter hosszút, ebből 24 méter volt egy-egy mérkőző pár számára, a többi középen átjáró volt. (...) A vívóporondok felett magasan keskeny ponyvatető húzódott, egyébként oldalfalak nélkül. (...) Már ekkor láttam, hogy a hengerezett talaj az első néhány asszó után teljesen felbomlik, úgyhogy biztos mozgás a keletkezett hepehupák miatt szinte lehetetlen... Egyébként mi voltunk az egyetlen idegen nemzet, amely Londonban a verseny előtt a puszta földön, szabadlevegőn is edzett... Az egyéni verseny rettenetes időben kezdődött. Esett az eső, fújt a szél, a talaj egészen felázott, a vastag sár a cipőre ráragadt, a Londonban vásárolt kötéltalpú cipőink se voltak még rendben, vívóink, akik a szabadtéri víváshoz nem voltak hozzászokva, külföldön divatos, drága nagy vívóköpenyegekkel sem rendelkeztek, teljesen összeáztak, összefáztak, volt nátha, köhögés bőven.” [Gallov, 49-50. o.]

Gallov Rezső: Londoni olimpiák: 1908 - 1948 - 2012. Kossuth Kiadó, 2011.

Ui.:
Természetesen a bejegyzés címe - némileg - megtévesztő, hiszen 1908-ban még nem volt grundvívás, viszont bajnokaink olyan körülmények között vívtak, hogy még a legigénytelenebb grundvívó is nagyokat morogna mérgében az akkori szervezők - majdnem brazil - „lazasága” miatt.

2016-08-24

Parafrázis

   „Idejöttök, hogy vívjatok, de a vívást is munkának fogjátok fel. Azt hiszitek, tennetek kell valamit annak érdekében, hogy felérjetek a csúcsra. Ez képtelenség! A vívás nem így működik. Játszanotok kell, mulatságnak kell felfognotok. Ne vegyétek olyan komolyan! Élvezzétek! Csak ha élvezetből csinálod a vívást, akkor fogsz fejlődni. Ha munkának, kötelességnek fogod fel, olyasminek, amit muszáj megtenned, hogy elérhesd a nirvánát, a megváltást, akkor megint csak a saját ostoba kategóriáidba próbálod belepréselni a játék világát.
   A vívás játék: leela. Önmagáért élvezd! Minél több dolgot teszel csak úgy önmagáért, a cselekvés öröméért, annál előbb leszel.” [1]

Osho után szabadon. Nem vagyok valami nagy rajongója a Rolls-Royce-s gurunak, a könyvét is csak véletlenül láttam meg a könyvtárban, de ez a rész kimondottan megtetszett. (Persze Osho nem a vívásról írt, hanem a meditációról.)
_______________________
1. Osho: Férfiak könyve. Bp., Édesvíz Kiadó, 2016, 238. o. (Eredeti cím: The Book of Men, 1998)

2016-08-18

Q & A

I saw this question on HEMA Alliance forum, in Various Newbie Questions topic.

Gentling asked the following: "I'd like to know what you call it on a single-edged sword when a blade widens near the point before tapering down again. Examples of this are some falchions, kukri, and falcata. Many such weapons are curved forward, but I'd like a term that doesn't necessarily indicate that."

Raised backedge (false edge) of a sabre gives it this distinct feature - "a blade widens near the point before tapering down again." It is called jelman (elman). This term is used in Russian language, and derives from Turkish jälman (upper third of the blade near its point). A good example of a sabre with the jelman:

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e8/Drevnosti_RG_v3_ill089_-_Sabre_FM.Mstislavsky.jpg

On a kukri blade we have something very similar - bhundi (widest part/area of the blade). Naturally in this case the belly is curved forward.

2016-08-12

Gladiátorok, 1735


"Plate IX. The Faulchion or Hanger, the same with Plate I." [1]


"Plate X. The inside Faulchion, the same with Plate II."

Ilyen szablyákkal vívtak véres küzdelmeket a brit "gladiátorok" Figg korában. [2] A kép James Miller skót származású százados és vívómester 1735-ben megjelent könyvecskéjéből való. A könyv pontos címe: A treatise on backsword, sword, buckler, sword and dagger, sword and great gauntlet, falchon, quarterstaff és mindössze 15 oldalt tartalmaz: bevezető, a képek rövid leírása és különböző vívóhelyzeteket ábrázoló 14 db rézkarc (?). Az ábrákon sokféle fegyvert szerepeltet a szerző: skót egyenes kard, egész kosárral (backsword), kard és ökölpajzs, kard és kosaras hárítótőr, kard és hatalmas alkarvédő, szablya és hosszúbot. A mű bevezetőjében és egyben ajánlásában Miller százados azt írta: "...a short treatise of the gladiatory art of defence..."
A derék százados skót karddal

A képek sorrendje fel lett cserélve. "It appears that the plates in the original publication are incorrectly numbered. Each engraving contains a number in the upper left hand corner, which ought to correspond with the caption on the first page. However, some of these are incorrect. Plates 4 and 5 (St George and Hanging Guard) have been swapped over, as have plates 9 and 10 (outside and inside guard with falchion)." (LSD)

A művet Alfred Hutton is említi a saját könyvében (Cold Steel) és 1737-t adja meg a kiadás évének. 4 képét használt fel: Inside Guard, Outside Guard, Hanging Guard, St. George's Guard.

Érdekességek
A lábak közötti távolságot 12-14 hüvelykben (30,5-35,6 cm) adja meg Miller, a testmagasság függvényében, kiemelve, hogy a testsúly a bal lábon legyen. További különlegesség - "...the back part of your left hand must be within half a span of the left side of your face".
_____________________________
1.  "Plate I. Shows you the Outside-Guard, which covers the outside of your Body from Head to Toe.."

2. Nem mellékes, hogy XVIII. sz. első harmadában Miller falchionnak vagy hangernek nevezi ezeket a szablyákat. Utána kellene nézni, hogy mikor jelenik meg a sabre szó az angol nyelvben.

2016-08-04

Párbajozó olimpiai bajnokok

Lassan elkezdődik az olimpia, ebből az apropóból érdemes felidézni egy különleges párbajt, amit az 1908-as aranyérmes kardcsapat két tagja vívott egymással 1910-ben.

Világbajnokok párbaja.
Vasárnap délben egy órakor érdekes párbaj volt a Fodor-féle vívóteremben. Az egyéni kardvívás világbajnoka, Fuchs Jenő dr. vívott meg Gerde Oszkár dr.-ral, aki mint a világbajnok csapat tagja szintén viselheti a büszke címet. A párbaj szóbeli összeszólalkozásból eredt. A Nemzeti Vívő Klub most tartotta háromnapos vivóversenyét, amelyen Gerde dr. is helyet foglalt a zsűriben. Fuchs dr. a nézők között volt, mikor éppen klubja, a MTK csapata mérkőzött. A mérkőzés közben odaszólt régi barátjának, Gerde Oszkár dr.-nak: — Állj fel, majd jobban látsz. Lehet, hogy a hang volt maliciózus, de meg hogy a nagy nyilvánosság előtt is történt, a mérkőzés befejeztével Gerde félrehívta Fuchsot és egész nyugodtan igy szólt hozzá: — Kérlek, a zsüriskedésre vonatkozó megjegyzéseidet máskor tartsd meg magadnak. — Jó, jó, mondta Fuchs. Ahogyan ezt mondta, fölingerelte Gerde Oszkárt, aki azután így folytatta: — Igen, mert ez szemtelenség. Fuchs Jenő a sértésre Zacher Róbert dr. és Szász József dr-al provokáltatta Gerdát, aki Hajdú Marcel dr.-t és Krencsey Gézát bízta meg a lovagias ügy elintézésével. A segédek nem tudták békésen elintézni a két bajnok dolgát és kardpárbajban állapodtak meg, harcképtelenségig, bandázzsal. A párbajt Hajdú Marcell dr. vezette. Fuchs támadott és a pengék találkozása után Gerde mély szekundból oldalt riposztozott, amely a bandázson laposra fordult. Fuchs fejet vágott vissza, amit Gerde kivédve, villámgyorsan szintén fejet riposztozott, amely Fuchs dr. helytelen védekezés következtében fejen találta és hat centiméteres könnyű sebet ejtett rajta. A párbajt erre megszüntették. A felek nem békültek ki.


Budapesti Hírlap, 1910. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1910-03-15 / 62. szám

Bajnokok párbaja.
A Nemzeti Vívő Klub tavalyi márciusi versenyén dr. Gerde Oszkár vívőbajnok volt a zsűri egyik tagja. A mérkőzés közben dr. Fuchs Jenő vívóbajnok figyelmeztette dr. Gerdát, hogy álljon fel, mert úgy jobban fogja látni a mérkőzés lefolyását. Ezt zokon vette Gerde és hidegen visszautasította. Az affér békés utón nem volt elintézhető és a két bajnok a Fodor-féle vívóteremben kardpárbajt vívott, amelyben Fuchs könnyű sérülést szenvedett a fején. A sérülés után Fuchs nyomban tiltakozást jelentett be és azt állította, hogy ellenfele a „halt“ után vágott és sebesítette őt meg. A törvényszék ma vonta felelősségre párviadal vétségéért a két bajnokot. Fuchs ma is említette, hogy Gerde a „halt“ után vágott feléje, Gerde és segédei azonban kijelentették, hogy a párbaj szabályszerűen folyt le. A bíróság mindkét vívóbajnokot négy-négy napi államfogházra ítélte.


Pesti Napló, 1911. január (61. évfolyam, 1–26. szám)
1911-01-28 / 24. szám

A hivatalos okiratok szerint a „hatalmas” büntetést a váci börtönben töltötték le a bajnokok. Az államfogház volt az elzárás legenyhébb formája: az elítélt a saját ruhájában volt a BV ideiglenes lakója, nem volt köteles dolgozni, csak estére zárták a cellájába, hozathatott magának ebédet az étteremből, igaz csak napi 0,5 (?) liter bort ihatott ;-))))

Ui.:
Az esetet Clair Vilmos is megemlíti a könyvében (1910. március 13.). Még nem ellenőriztem.

2016-07-28

Figg és a kardok

A homályos ökölvívás-történeti emlékeim között ott dereng James Figg kopaszra borotvált feje, vállas alakja, a mai szem számára szokatlan alapállása és ököltartása. Némi kutakodás után számos érdekes dolog derült erről a legendás pusztakezes ökölvívóról, pl. az, hogy a XVIII. sz. angol díjvívás általában 3 menetből állt - éles pengékkel történő vívásból, igen lazán értelmezett ökölvívásból (ebbe belefért a fejelés, sípcsontrúgás, dobások, földön fekvő ellenfél taposása stb.) és végül következett a botvívás (ebben a menetben hosszúbotot vagy a rövidebb cudgelt használták).

""The "boxing" practiced by Figg was a very different sport in the early 1700s then from what it is today.  These were no-holds-barred contests that would usually take place over 3 bouts, one of swordplay with a choice of live swords, daggers & shields, one of bare-knuckle boxing, and one of quarterstaff or cudgels. The earliest "boxers" not only had to learn various weapon skills they also trained in a fist fighting art that included eye gouging, hair pulling, spitting, head-butting, purring (shin-kicking), stomping and kicking downed opponents, or wrestling throws and grappling whilst on the ground. The men who partook in these matches were often referred to as "prizefighters" because they would fight against all comers for prizes of money, free beer, hats or cups. And the best of these "prizefighters" was James Figg."

"A third, deciding match, between the two took place on the 6th of June 1727, in front of an audience of 3,000 spectators that included the Prime Minister of England, Sir Robert Walpole. The first round was with swords and a cut to Sutton's shoulder resulted in Figg winning that round. The second round was fist-fighting which included throws and grappling, Figg won this round by submission. The third round was with cudgels during which Figg shattered Sutton's knee to win the match and reclaim the title. Now that is a mixed martial artist!"

Vagy

"Figg was a big man with a shaven head and an imposingly muscular physique. Pierce Egan, one of the first historians of pugilism, described the fighter in his 1812 Boxiana as being ‘more indebted to strength and courage for his success in the battlefield than to the effects of genius’. At a time when prize fights often consisted of a round of sword fighting, a round of cudgels and a round of boxing, Figg was actually far more technically accomplished with weaponry than he was with his fists. Captain John Godfrey, who was taught to fight by Figg and was himself a talented swordsman, wrote of his mentor: ‘Figg was the Atlas of the sword, and may he remain the gladiating statue! In him, strength, resolution and unparalleled judgement conspired to form a matchless master.’ He heaped praise upon Figg’s use of ‘time and measure’ and described his way with a sword as ‘charming’.

According to Egan, Figg’s way with his fists was far less elegant: ‘If his methods of fighting were subject to the criticism of the present day, he would be denominated more of a slaughterer than a neat and finished pugilist.’ But early 18th century boxing wasn’t the subtle chess match of gloved fists and tight defences that characterise the modern sport. Instead it was a brutal bare-knuckle brawl in which fighters were expected to use their elbows and fingers, throw their opponents to the floor and land punches and kicks even after their opponents were down and out. This was a form of boxing in which blood and broken bones were accepted, even demanded. Godfrey, in his book A Treatise Upon the Useful Science of Defence, recommended that boxers aim their punches between the eyebrows as this causes the eyelids to swell, obstructing the sight. ‘The man thus indecently treated and artfully hoodwinked,’ he wrote, ‘is then beat about at his adversary’s discretion.’ He also advised that blows to the stomach ‘may be attended with a vomiting of blood’. Queensbury Rules this wasn’t.

Back-sword fighting was a brutal pursuit which made bare knuckle brawling look like a bit of a picnic. The back-sword was a small one-sided blade designed for slashing and cutting, far removed from the elegant movements associated with fencing. Fighters wore no protective clothing, with the result that Figg’s body was a web of scar tissue. Godfrey recounts a back-sword bout between William Gill – one of Figg’s pupils – and an Irishman named Butler. Gill was renowned for aiming at his opponents’ legs, and on this occasion he wounded the Irishman with a cut ‘more severe and deep’ than Godfrey had ever seen before. ‘His leg was laid quite open, his calf falling down to his ankle.’ Butler was stitched up but surgeons who operated on lowly brawlers weren’t up to much. The wound became infected and after a botched amputation the Irishman ‘soon expired’. In such circumstances, the fact that Figg retired with all his limbs in place was proof of his considerable skill.
" [1]

Azt is lehet tudni, hogy milyen eszközöket használtak a vívók.



Sporting Magazine, 1. kötet, Rogerson & Tuxford, 1793
History of Boxing, 13. o.

Egy további érdekes kiegészítés a korrajzhoz.

 
Arthur Wise: The History and Art of Personal Combat (2014), 9. o. (előszó)
___________

2016-07-24

Saska 1904


1904 mintájú kozák saska részletes rajza 
(rengeteg mérettel)

Very detailed drawing of Kuban Cossack shashka (M1904)

Altiszti saska, a penge belső oldalán a következő cirill betűs felirat található KKB (Kubanszkoje kazacsje vojszko; Kubáni Kozák Sereg).

Teljes hossza: ................. 920 mm
Penge: ........................... 750 mm (a rajz alapján 756 mm)
Penge szélessége: ........... 33-36 mm
Vastagsága: ................... 2.5-5 mm

Tömege (hüvellyel együtt) 1000 g      (bőrrel bevont fa hüvely)
Pár további kép: 1. kép | 2. kép |

A 2. képen 3 db ilyen saska látható, kiválóan látszik a két vékony pengevájat, a KKB felirat, a hüvely, amibe a markolat feléig belefért a kard.

2016-07-15

Grundvívás (bíráskodás)

Bíráskodás
   Annak ellenére, hogy bizonyos megkötésekkel a grundvívás küzdelmeit akár bíró nélkül is le lehet bonyolítani, sokkal jobb, ha az asszó során legalább egy bíró jelen van, vezeti a mérkőzést, számolja a pontokat stb. Ha egy adott küzdelem levezetéséhez már két bíró áll a rendelkezésünkre, akkor a vezetőbíró a felállási vívóvonal egyik oldalán áll, a másik bíró pedig vele szemben, a vívóvonal másik oldalán. Így a vezetőbíró jól láthatja az A vívó belső és a B vívó külső oldalát, míg a másik bíró az A vívó külső és a B vívó belső oldalát figyelheti. Mindketten biztonságos távolságról, folyamatosan követik a vívók mozgását. Végül, ha kettőnél több bíró közreműködésével kerülne sor a küzdelem lebonyolítására, akkor a bírók a küzdőtér határvonalán túl helyezkednek el, egyforma szektorokat figyelnek meg és mozgásukkal folyamatosan követik a küzdőket.
   A hatékony bíráskodás érdekében a versenyzők kötelesek jelezni a rajtuk esett találatot „Volt!” felkiáltással. Ezt követően a vezetőbíró „Állj!” vezényszóval megállítja a küzdelmet, ha szükséges akkor megvárja a másik bíró jelzését vagy kéri az eltalált felet, hogy a fegyvertelen kezével jelezze a találat helyét. Utána a vezetőbíró bemondja és jelzi a vívók pontszámát és a küzdelem folytatódik. Egyszerűbbé válik a bíráskodás, ha minden találat után a felek visszaállnak eredeti kiindulási helyükre és innen folytatják tovább.
   Az ellenfél egész teste támadható vágással, illetve szúrással. Minden egyéb akció tilos, tehát nincs megengedve pl. az ütés, rúgás, lábsöprés, dobás, lökés (kézzel, vállal stb.), az ellenfél fegyveres kezének elsöprése. Nincs megengedve a test test elleni küzdelem. Ha ilyen mégis kialakulna, akkor a vezetőbíró azonnal megállítja a küzdelmet és a felállási helyzetből folytatódik a vívás. A bíró kikötheti, hogy pl. kezdő versenyzők nem alkalmazhatnak feltartó szúrásokat, vagy a boka alatti találatokért nem jár pont.
   Minden küzdelem előtt a vezetőbíró röviden összefoglalja a szabályokat, a találatokért járó pontokat, felhívja a versenyzők figyelmét a tilos akciókra, az ezért járó szankciókra, illetve ismerteti, hogy hány pontos az adott küzdelem (5, 7 stb.).

Vívóakciók elbírálása és pontozása
   A küzdelem egy adott pontszám eléréséig folyik, ez lehet 5 pont a csoportmérkőzések során, vagy akár 7 pont az egyenes kiesési szakaszban. A fejtalálat 3 pontot ér, a törzset vagy a combot ért találatért 2 pont, a végtagokat érintő találatért pedig 1 pont jár. [1] A fegyveres kéz csukló alatti része nem minősül találati felületnek, így a kézfejet vagy az ujjakat ért találatért nem jár pont, de a fegyvertelen kar egésze találati felület. A grundvívás küzdelmei során nem szükséges időhatárt megszabni, ugyanakkor, ha a verseny lebonyolítása miatt ez szükséges, akkor megszabható, hogy hány percig tarthat egy küzdelem. Amennyiben se a rendes küzdelmi idő, se a hosszabbítás során nem dőlt el a küzdelem (nem történt tiszta találat, vagy döntetlen az állás), akkor ki kell hirdetni a döntetlent.
   Meg van határozva, hogy összesen hány „együttes” - együttes támadás vagy kettős találat - történhet egy küzdelem során (3 és 5 közötti érték). Az ilyen akciókért nem jár pont. A vezetőbíró külön számolja és bemondja az együttesek számát. A meghatározott számú együttes elérésekor a bíró kihirdeti a döntetlent. Alkalmazható egy olyan változat is, amikor az együttesekért is pont jár, ekkor nem szükséges külön számolni ezek az akciókat. Ebben az esetben mindkét fél megkapja a találata által érintett felülethez kapcsolt pontszámot.
   Pont csak a megfelelő erejű, szándékos találatokért jár. Fontos, hogy a minimális erővel bevitt találatokért a vívó nem kapjon pontot (nincs „mérgezett kard” elv), hiszen egy ilyen találat talán még egy komolyabb karcolást sem okozna. Ugyanakkor a vívónak képesnek kell lennie arra, hogy kontrollálja a találatok erejét. Erre figyelmeztetni kell a feleket a küzdelem megkezdése előtt, illetve elmondani, hogy az első kontroll nélküli, túl erős találatért figyelmeztetés (esetleg nem is kap érte pontot), a másodikért már pontlevonás jár (tehát a vétkes féllel szemben ítélnek meg 1 pontot), végül a harmadik után leléptetik a vívót és az ellenfelét hirdetik ki győztesnek. Idővel el kell jutni arra a szintre, hogy csak a penge élével, fokélével vagy hegyével bevitt találatokért kapnak pontot a versenyzők. Ha a küzdelem során lefegyverzés történt, azaz a vívó tudatos akciója folytán vesztette el ellenfele a fegyverét, akkor ezzel a lefegyverzést végrehajtó fél nyerte meg az asszót. Ha a lefegyverzés ténye nem egyértelmű, de a vívó elejtette fegyverét, akkor ellenfele 3 pontot kap. Elképzelhető, hogy idővel engedélyezve lesz a tiszta láncvágások pontjainak összeadása. Addig is pl. a fejet tisztán eltaláló, de utána a mellre, vállra stb. lecsúszó vágás csupán 3 pontot ér, mivel a lecsúszó vágások nem minősülnek láncvágásnak (vágássorozatnak).
   A vívónak a küzdelem megkezdése előtt kell eldönteni, hogy melyik kezével kíván vívni, asszó közben már nem válthat kezet. Javasolt, hogy kezdők ne használhassák a fegyvertelen kezüket arra, hogy grundvívása közben ráfogjanak az ellenfél fegyveres kezére, esetleg a mozdulatlan penge keresztvasára vagy erősére (keresztvas feletti egyharmad).
   A bíráskodás megkönnyítése érdekében még nem teszünk különbséget „együttes” és utánvágás között. Ha a vívó úgy győz, hogy közben nem kapott találatot, akkor egy ilyen győzelemért 6 pont jár, egy sima győzelemért 3 pont (a bevitt találatok alapján megnyerte az asszót, de közben ő is kapott találatot), a döntetlen 1 pontot ér, míg a vereség 0 pontot.

Egyéb rendelkezések
   A női grundvívóknak könnyebb vívóeszközt kell biztosítani mind a gyakorlás, mind pedig a versenyzés során. Kendóban a bambuszlapokból készített sinai minimális tömege 510 g a férfiak részére, és 440 g a hölgyek részére rendszeresített vívóeszköz, tehát a nők bambuszkardja 14%-al könnyebb. Idővel ezt az arányt kellene alkalmazni a grundvívás eszközeinek gyártásakor.”

Részlet a Grundvívás c. könyv 50. fejezetéből. A víváshoz szükséges felszerelésről, a küzdőtérről lásd:
egy korábbi bejegyzést.
__________
1. Természetesen, amikor eltalálják a vívó fegyveres kezének csukló feletti részét, akkor nem kell átvennie a kardot a másik kezébe. Ezzel kiküszöbölhető egy olyan anomália, hogy két kéztalálattal is meg lehetne nyerni egy 5 pontig tartó asszót.

2016-07-14

Chappon (1903)


Chappon Samu és Vermes Lajos a kolozsvári Dunky fivérek fényképészetében (1903). 

Jól olvasható a Vermes címeres pecsétjének felirata: "Nagybudafalvi Vermes Lajos egyetemi tornatanár és vívómester". A képen tőrrel mutatnak be vívóakciót.

Nagyon hasonló fénykép található Chappon könyvének [1] harmadik, 1911-es kiadásában. A 14. ábrán teljesen azonos a felállás, Chappon kitöréssel támad, a bal keze a jobb térdén van [2]. Annyi a különbség, hogy Vermes vívótőrének hegye nem egyenesen előre mutat, hanem befelé van fordítva, a fegyveres kéze kb. szemmagasságban van, és Chappon Vermes pengéje felett szúrja meg az ellenfele vállát.
___________
1. A nemes vívás művészetének elmélete. (Három kiadás: 1892, 1904, 1911)

2. Elképzelhető, hogy sokáig kellett megmaradni ebben a helyzetben a korabeli fényképezőgépek működése miatt.

2016-07-12

Véletlen

Böngészés közben akkor beszélhetünk véletelen találatról, ha pl. egy ismert HEMA-fórum olvasása közben találunk kiváló hazai forrást. Ilyen véletlen folytán leltem rá Kristó Gyula Az Árpád-kor háborúi c. könyvére, ami az Zrínyi Kiadónál jelent meg 1986-ban. Az élvezetes szöveg mellett, igen sok jó képet és ábrát talál benne az érdeklődő. Egy kis ízelítő a kínálatból.

Honfoglalás kori szablya rekonstrukciója (19. ábra) (MEK)

 Elölnézetben (1), a fok felől (2), a hüvely (3.) A szablya szerelékének
változatai: markolatgombok (4-7), a markolat tövét borítő gyűrű (8),
keresztvasak (9-11), pántos és lemezes függesztőfülek (12-14),
koptatók (15-17).

X-XI. századi kard rekonstrukciója (20. ábra)

Ui.:
Jó látni, hogy egy - vélhetően - hazai fórumozó által írt hozzászólásban egymás mellett hivatkoznak Schundi blogjára meg a jelen blogra. (Kár, hogy a XVI. századiként megadott szablya a leírás szerint XVII. századi.)
A könyvben (233. o.) sokkal jobban látszik a fokél szimmetrikus élezése (2), illetve a kiemelkedő fokél (3).

Ui. 2.:
(5)-ös markolatgomb a karosi II/11. szablyán látható (ezüst); (6)-os II/52., III/11. szablyákon (és a gnadendorfin is ilyen van; tervezett külön bejegyzés). (8) és (9) látható a II/52. szablyán.

2016-07-07

Grundvívás (felszerelés, küzdőtér)

Felszerelés
   Grundvívni kizárólag csak megfelelő állapotú, a vívó fejméretének megfelelő fejvédben lehet. Annak érdekében, hogy a vívóeszköz ne csússzon a vívó izzadt tenyerében kifejezetten ajánlott a kesztyű használata. Ezenkívül szabadon használható egyéb védőfelszerelés is (pl.  könyökvédő stb.), ugyanakkor ez nem csökkenti a találati felület eredeti nagyságát. (...) Ideiglenesen használható BSZ-4, PK-8M vagy PSZ-8M (lásd a 2. sz. mellékletet).

Küzdőtér
   A vívók kölcsönösen határozzák meg a küzdőtér alakját (kör, négyzet), pontos méreteit (8-12 m), illetve használják a már meglévő küzdőtereket. Hasznos, ha ki van jelölve egy színes figyelmeztető (szaggatott) vonal, esetleg egy 1 m széles biztonsági sáv, aminek a másik peremén található a küzdőtér szélét jelölő külső határvonal. Ezek csak akkor fontosak, ha bűntető pont jár a küzdőtérről való kilépésért.
   Lehetőleg olyan helyet érdemes küzdőtérnek választani, ahol viszonylag egyenletes, vízszintes és csúszásmentes a talaj, illetve a terület egésze árnyékban van. Legegyszerűbb egy kör alakú pályát kijelölni. Egy 10 m átmérőjű pályán egy 4 m sugarú szaggatott vonal lehet a figyelmeztető vonal. A pálya kijelölését - pl. aszfalton - a legkönnyebben 2 ember végezheti: az egyik tartja a központi fémcöveket, a másik egy kifeszített erős zsineg és egy festékszóró palackra rögzített csőbilincs segítségével felfesti a szükséges vonalakat. Ha kültéri küzdőtéren és nem árnyékban folyik a vívás, akkor - a perdöntő bajvívások hagyományát felelevenítve - figyelni kell a „nap megosztására” [1] és ennek megfelelően kell kijelölni a felállási vívóvonalat a küzdőtér közepén.
   A küzdelem mindig kölcsönös tisztelgéssel kezdődik és ezzel fejeződik be. A felek úgy állnak fel vívóállásba a felállási vívóvonalon, hogy a terc meghívásban levő pengék hegye között legalább 1 m távolság legyen. Érdekes megfigyelni, hogy a baranta szablyavívás küzdelmei mindig a szablyák összeérintésével kezdődnek, és minden pontszerzés, illetve együttes találat után a küzdő felek újra összeérintik a pengéket. Az utóbbi időben külön ki van hangsúlyozva, hogy az első összeérintés után a feleknek egyet hátra kell lépni, hogy ne lehessen támadni közvetlenül a pengék érintkezése után. A XX. sz. első évtizedében a párbajozók úgy álltak fel a küzdelemhez, hogy „...a terem közepén egymástól 4 lépésnyire két vonal húzandó, melyen kívül a vívók úgy fognak felállni, hogy elől levő lábuk a vonalra essék.” [AR, 231]”

Részlet a Grundvívás c. könyv 50. fejezetéből.
_______________
1. A középkori perdöntő bajvívásokat szabályozó legkorábbi törvényekben (Sachenspiegel, Schwabenspiegel) meg volt határozva, hogy a viadal kezdetekor a nap állása egyik fél számara se legyen előnyős vagy hátrányos. Az egyenlő kiindulási helyzet meghatározásához kiválóan alkalmas egy hosszú bot vagy egykezes kard, aminek árnyékára merőlegesen húzhatjuk meg a kezdési vívóvonalat. Természetesen a felek a küzdelem során nem kötelesek a vonal mentén vívni, szabadon felhasználhatják a küzdőtér egész terület.