2015-06-26

Magyar gard?!



5. ábra. Magas magyar gard (Garde haute du hongrois)

3. ábra. Felső vívóállás vívószablyával (Garde haute de l'espadon)

Alexandre Valville francia vívómester 1817-ben Szentpéterváron - francia és orosz nyelven - kiadott könyvéből származnak a képek. A szerző valamikor a XVIII. sz. végén került Oroszországba. Állítása szerint 22 éve vívómester és utazásai során számos országban járt, köztük Magyarországon is.

A könyvében szerepel egy mondat, amiben leírja, hogy ismeri a négerek kétkezes botvívását, a magyarok magas (felső) vívóállását, a nápolyiak alsó vívóállását és a skót botvívást. Az ábrák között szerepel egy olyan, amin egy skót szoknyás alak látható, ütésre kész, rövid bunkós bottal (cudgel) a jobb kezében, miközben a felemelt, alkarvédős (alkar-pajzsos) bal kezével védi a fejét. Egy lelkes kanadai HEMA kutató hamarosan el fogja készíteni a könyv angol fordítását. Valville műve nem túl hosszú: csupán 45 (?) oldal, és 24 db művészien megrajzolt képet tartalmaz.

2015-06-24

1813



Egy asszó francia és szász tábornokok jelenlétében

Német felirat:  ein Turnier in Gegenwart der französischen und sächsischen Generalität

Prints, Drawings and Watercolors from the Anne S.K. Brown Military Collection
Művész neve:  Zauerveid, Aleksander, 1783-1844
Készült: 1813

Összefoglaló:
From collection of etchings by and after Zauerveid in 1 set of 14 unnumbered plates and 1 set of 12 numbered (1-6,10,12-16); military and campaign scenes showing French, Russian, Saxon, Austrian and Brunswick troops. In numbered series, numbers 1,2,3,6, and also 3 in unnumbered set, are identical with series of color aquatint plates of Saxon troops signed by E. Hull. Camp scene, with fencing match, generals and soldiers observing, tents in background.

Kulcsszavak:  military life; Napoleonic Wars; 1800-1815

Megjegyzések:
Oblong 4to, unbound; margins intact; clean, in maroon slipcase, red leather label st. gold "A. Sauerweid & L. Beyer, Militär-Gruppen, 1813-1815". Heidelberg, H. Tenner, '54. IGdm.  title provided by cataloger

1 etching; 27.8 x 21.8 cm.

2015-06-22

Ví-tan (1839)

"Egy 1839-ben napvilágot látott könyv így ír a vívásról: "A test és lélek szilárdulását egyaránt eszközölő mozgások közt, mind hasznára, mind művészi becsére nézve első helyen áll a vívás mestersége, melynek szükségét az újabb időkben csak a pulykalelkűek nem érzik."" Ez az idézet is - nagy valószínűséggel - a Domján-féle könyvből való.

"Az 1830-as évek közepétől a vívósport országszerte egyre jobban fellendült. A Kolozsvári Viadal Iskola részvénytársasággá alakult, illetve már Torontál vármegyében is működött vívóintézet. Valószínűsítik, hogy utóbbiban oktatott Domján János mester is, aki 1839-ben megírta és kiadta az első magyar vívószakkönyvet "Vi-tan" címmel. Az írásban Domján a nálunk egyedül elterjedt kard- és szúrdavívást ismerteti szövegben és rajzban egyaránt. A sportág egészségügyi haszna mellett nem felejt el rámutatni annak hazafias jelentőségére sem. "A fegyverforgatás a derék hazafinak, ki kedves hazájának minduntalan és mindenben szolgálni kész, elkerülhetetlen. Kitudja, mikor ülhet külső vagy belső ellenség nyakunkra, s mi akkor gyáván rabjául essünk az ellenségnek?""

"Chapponnal majdnem egy időben adja ki egy Torontál megyében működő Domján nevű mester: "Ví-tan" c. munkáját, amely az első magyar nyelven megjelent szakkönyve vívóirodalmunknak, Domján - Locke nyomán nem szűkíti le könyvét a vívásra, hanem a testgyakorlatokat öt csoportban tárgyalja. "Első és legfontosabb része a vívás, második a lovaglás, harmadik az úszás, negyedik a tánc, ötödik a gymnastica". Továbbmenően a vívás ötféle változatát különbözteti meg: "Vívás 1-ször szurdával, 2-szor karddal, 3-szor lándzsával, 4-szer szuronnyal (bayonett), 5-ször ököllel (boxiren)." [Dr Kun László könyve, 72. o.][3] Egy igen rövid könyvről lehet szó, a maga 46 oldalával. Ábrákat is említ az OSZK katalógusa, de eddig még soha nem találkoztam egyetlen olyan ábrával, ami a Domján könyvből lett volna kiemelve.

Figyelembe véve, hogy merre volt Torontál vármegye és azt, hogy a 1820 útán Kolozsvárott tanított az olasz Gaetano Biassini, az első külföldi vívómester Magyarországon [1], akiről már viszonylag pontos adataink vannak, akkor nem elképzelhetetlen, hogy Domján Biassinitől tanulhatta a vívást, és francia tőrvívással - lásd a szurda (tőr, smallsword) első helyét a felsorolásban - színezett kardvívást taníthatott, illetve írhatott le a könyvében. Pontosan úgy, miként ezt Chappon tette. Szóval, nem várnék túl sokat ettől a könyvtől. Nem
itt fogjuk megtalálni a magyar szablyavívás eredetét.

A Szinnyei-féle (online) bibliográfiában nincs benne Domján [2], ugyanakkor Chappon Lajos szerepel a Magyar írók élete és munkái c. műben, sőt már az előző Petrik-féle változatban is. Érdekes, hogy Domján kimaradt, pedig kortársak voltak Chapponnal, és mindketten 1839-ben adták ki a vívókönyvüket.  
________
1. Azt nem sikerült megtalálni, hogy Biassini mennyire volt vívómester, pontosan hol is szerezte képesítését.

2. Majd meg kell nézni a könyvtárban. Ellenőriztem a Demián, Demján, Damján stb. névváltozatokat is. 0

3. Király Sándor közlése.

2015-06-21

Magyar gard

Egy FB-s társalgásban találtam:
"Az oktató alapállásásig eljutottam, de az elég gagyi, mi értelme van a szablyát élével felfelé tartani kifordított csuklóval, illetve a csípőre tett kéz a tőrvívók jellemzője, sajnos sok helyen látom hogy szablyavívók is felemelik, hátra teszik vagy csípőre teszik a kezüket, s ezzel védtelenül hagyják az emberi test egyik legvérzékenyebb, legsérülékenyebb pontját a hónaljat..."  és

"Magyar szablyavívó viszont soha se teszi így hátra, vagy fel vagy csípőre a kezét, mert szablyával viszont könnyen el lehet találni a hónaljat, akár fokélvágással, akár fonákvágással. Ezt viszont biztosan merem állítani."

Akkor egy kis hiánypótlás.


Minden komolyabb elméleti fejtegetés és magyarázat előtt, egyszerűen meg kell nézni az 1917-ben utánnyomott Gyakorlati szabályzat a m. kir. honvéd lovasság részére (I. rész, 3. kiadás) [1] c. kiadvány 136. pontját, "Vívni - állás!" ábrát. Magyar huszárok felfelé tártott szablyával állnak vívóállásban, a pengék hegytől számított első harmada érintkezik, kívül; a kardok éle felfelé néz, a fejvédet, térdig leérő plasztront és vastag kesztyűt viselő vívók kilátnak a kardjuk alatt. Ez a magyar gard, azaz magyar vívóállás egyik változata. A szabályzat részletesen ismerteti ezt az állást és azzal fejezi be, hogy "a huszár... bal alsókarját hátára helyezi". Gondolom, ez nem igényel további részletezést.

A magyar vívóállás egy másik változatát az Arlow könyv 53. ábráján láthatjuk. Ő magas szekondnak nevezi ezt a vívóállást, amikor a vívó a kardja felett láthatja az ellenfelét. Arlow szerint párbajozáshoz használják a magyar gardot, főleg akkor, amikor jó sok kötés van a küzdőkön. Az említett ábrán látható vívó is az összes megengedett kötést viseli: csukló-, has-, hónalj- és nyakkötést.



_________
1. Köszönet Király Sándornak, aki 2012-ben közreadta ezt a fontos és érdekes szabályzatot.

2015-06-19

Olasz vívás (6.)


Olasz vívószablya
(Modello di Sciabola per la Scherma)

Del Frate százados könyvéből (1868). A penge hossza: 890 mm, markolat: 135 mm. 
Tömeg: 720 g  (ebből a penge: 370 g)

Összehasonlításként a 920 mm pengével szerelt lovassági kard, szintén a Del Frate könyvben szereplő adatok szerint, 985 g volt (ebből a penge: 485 g).

2015-06-15

Belga kardvívás


Belga kardvívás, 1906 körül.

Forrás:
https://fencingclassics.files.wordpress.com/2009/04/sabercav.jpg

(Egy nagyobb felbontású kép)

2015-06-12

Csendőrvívás (1890)

Vezérfonal a kardvívás oktatásához a M. Kir. Csendőrség számára (Szeged, 1890).
Terjedelem: 15 oldal, 7 ábrával. Szerző nélkül.




Őrzőhely: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár (Szeged)

http://ekonyvtar.sk-szeged.hu/jadox/portal/displayImage.psml?docID=55110&secID=55981

2015-06-08

Langet

Már márciusban írtam arról, hogy eddig nem sikerült kideríteni ennek az angol szakkifejezésnek a magyar megfelelőjét. Az első nyom a hárítókereszt volt a Nádasdy Múzeum online katalógusában, utána jött az "aszimmetrikusan elhelyezett vezetőtüskéit...", illetve a Klauzál-szablya nagyon részletes és rendkívül szakszerű leírása.

Tehát langet (angol) = vezetőtüske (a kardhüvelyen található az ellenpárja a vezetőtüske fészke). 

NFM - HuT 94.51.1
18. századi magyar huszárszablya

"Másolat.
Pengehosszúság 785 mm, pengeszélesség 38 mm, kv.:125 mm.

A penge két oldalában 28 mm széles homorulat fut a hossz 7/8-áig. A külső éltől ívesen homorodó fokéles döfőtüskét, "pandúr hegyet" alakítottak ki. A jobb oldal 2/3-a maratott díszítésű. Barokkos, palmettás díszű sátor alatt csillagglóriás imádkozó nőalak áll. Alatta akantusz koszorús, ovális pajzsú koronás magyar címer 12 soros latin betűs felirat: MARIA MATER DEI, PATRONA HUNGARIAE, SUB TUUM, PRESIDIUM, CONFRIGIO (CONFUGIO) barokk virágokkal zárul. A baloldal dísztelen.

Öntött sárgaréz hárítókeresztje hátul lehajló körlapban végződik, elől derékszögben felhajlik, és ívesen hátrahajlik. A hárítókereszt és a hárítópánt alul-felül, illetve kívül-belül rézdróttal kontúrozott. A hárítópánt első lapjának közepét gyöngydrót díszíti. Ovális, csapott tetejű markolatkupakja bordákkal és pontsorokkal díszített, külső íveit sodrat kontúrozza. Hosszú nyúlványa a hárítókereszt hátsó szárába ágyazódik. Fa markolatát fonott drót sűrű tekercse fedi. Aszimmetrikusan elhelyezett vezetőtüskéit 2-2 szegecs rögzíti
."

http://huszarok.nadasdymuzeum.hu/images/af8847.jpg

A fenti képen egészen jól látszik a két szegecs.

Ki érdemet vetett dicsőséget arat
Klauzál Gábor szablyája

"A Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertári gyűjteményében, a 64.8413 leltári szám alatt őrzik Klauzál Gábornak ezt a szablyáját. A szablya – mely 1873-ban került a Fegyvertár gyűjteményébe – teljes hossza 920 mm, anyaga acél, sárgaréz és ezüst forraszanyag. A szablya hüvelye nincs a múzeum tulajdonában, annak fellelhetőségi helye ismeretlen. A szablya markolata sárgaréz öntvény, három részből tevődik össze: markolatgomb, markolat és keresztvas."

"A keresztvas szárai négyzet keresztmetszetűek, melyek a szárvégek felé vékonyodnak és gombban záródnak. A keresztvas közepétől hosszirányba nyúló vezetőtüskék aránylag rövidek, a külső páron leveles, a belsőn pikkelyes díszítéssel. A keresztvas külső oldalán (5) középen – kerek tárcsában – Csongrád vármegye címere (6), a belső oldalon ugyanitt, a Klauzál család nemesi címere kapott helyet. (7) A keresztvas szárain növényi inda fut végig, a szárvégek gömb alakúak, stilizált, levélbe zárt fürtös termést alkotnak."

http://www.klauzal.hu/cikk/416.html

(Pompás cikk! Érdemes elolvasni!)

2015-06-06

Olasz vívás (5.)

Olasz vívószablyák adatai [1]

Radaelli/Del Frate specifikációja (1868)
A kard teljes tömege: ______________ 720 g
A penge tömege: _________________ 350 g (hossza 90 cm)
A markolat tömege: _______________ 370 g

A pengével kapcsolatban nincsenek megadva méretek, de a kép alapján kiszámítható, hogy a 90 cm hosszú penge, 20 mm széles volt a kosárnál és 10 mm a hegyénél, illetve 3,5 cm ívmagassággal rendelkezett.

Parise pengéje (1884)
Hossza: 88 cm, szélessége: 20 mm (a kosár mellett), 10 mm (a hegyénél)
A penge ívmagassága ~1 cm kisebb, mint a Radaelli változat, tehát ~2,5 cm.

Ferdinando Masiello specifikációja (1887)
A kard teljes tömege: ______________ 610 g
A penge tömege: _________________ 220 g (15 mm széles, feltét. a kosár mellett)
A markolat tömege: _______________ 390 g

"Masiello's spec was in 1887, and the total weight was 610g, consisting of a 15mm wide blade weighing 220g, with a hilt weight of 390g. The Del Frate/Radaelli spec was for 720g, consisting of a 90cm long blade weighing 350g with a hilt of 370g. Radaelli's spec was in 1868 and was for a cavalry training sabre that is essentially equivalent to the officers sabre of the time, which is the same spec as the dueling sabre of the time. While Radaelli/Del Frate don't give an explicit width spec, the sabre blade depicted in the fold out Radaelli/Del Frate plates, when scaled up to 90cm, is 20mm wide at the base and 10mm at the point, and has about 3.5cm of curve just slightly aft of the center of the blade. This 20m to 10mm spec matches the spec Maestro Parise gives in his 1884 book (and his image scaled to 88cm yields widths of 20mm and 10mm). These specs also match the Italian Ministry of War's 1902 specs for a fencing sabre to be used 'on the ground' (which was their almost-code for a dueling sabres). Parise's spec has less curve than Radaelli's, by about 1 cm, and is 2cm shorter but is otherwise an identical blade. Marco Danelli has made some blades on my less curved blueprint, and told me they come out right at 350g. either the shallow or deep curved blade is appropriate for the larger italian school, though I'd honestly prefer the deeper curve if its at
all commercially practicable.
"

A vívókard súlypontjárol: 4 cm-re a kard kosarától (Masiello, 1887).

"Masiello said this about it in S. 3 of the sabre book from his 1887 book La Scherma Italiana: "A sabre, in which all the parts correspond exactly to the dimensions indicated in the preceding section, has a center of gravity 4 cm from the guard. The more the center of gravity nears the guard, the more the weapon is rendered light; to the contrary, the farther it is, the more the weapon is rendered heavy. Since it is evident that the lighter weapon is managed with greater precision and is moved with greater velocity, it is thus better to prefer a sabre that has it center of gravity between the place indicated above and the guard, instead of between it and the point.""

1910-ben Pecoraro és Pessina szerint a pengének 12 mm szélesnek kellett lenni. Nicolo Bruno az 1890-es években 10 mm széles pengét tartott szükségesnek. Masaniello Parise (1850-1910) egész pályafutása alatt ragaszkodott a 20 mm széles pengéhez, de 1904-ben könyvének 5. kiadásában morogva bár, de elfogadhatónak tartja a 15 mm széles pengét víváshoz.
____________
1. Chris Holzman FB-s hozzászólásai alapján; a Schola Gladiatoria fórumán is meg lehet találni őket.