A jövőben többször is szeretnék foglalkozni a korábban már megemlített A vívás kézikönyve c. művel, amit Tomanóczy Gusztáv, m. kir. őrnagy és Gellér Alfréd, m. kir. fővívómester, a M. Kir. „Toldi Miklós” Honvéd Központi Testnevelési Intézet tanárai írtak 1942-ben.
„Előszó
...A magyar vívósport holtpontra jut, s ezzel hanyatlásnak indul, ha nem tud olyan nagy tömeget megmozgatni, amelyből rátermettségük és szorgalmas munkájuk révén, a fiatal tehetségek egész sorozata léphet majdan a nagy elődök nyomdokaiba.
A vívás nehéz sport... Sok, szakképzett oktatót kíván. Ilyen pedig aránylag - különösen a vidéken - kevés van, mert a vívómesteri pálya nem vonzó; az elszegényedett magyar társadalom ugyanis nem tudja anyagilag is értékelni a vívásoktatók testi és lelki fáradalmakkal egyaránt terhes, áldozatos munkáját.
... A m. kir. „Toldi Miklós” honvéd központi testnevelési intézet... tanárai által szerkesztett, évtizedes oktatói tapasztalatok eredményeiből leszűrt, korszerű, a túlságos részletezéstől mentes, csupán a lényeget nyújtó, bőséges ábrával ellátott, mindhárom fegyver iskolázásához vezető, elősegítő és a munkát megkönnyítő vívótansegédletet bocsát a magyar vívótársadalom rendelkezésére.
Meggyőződésem, hogy ez a könyv, nemcsak a szakképzett oktatóknak lesz értékes segédeszköze, hanem a gyakorlott vívóknak is, különösen, ha olyan helyre kerülnek, ahol mester nem áll rendelkezésükre. Ennek birtokában ugyanis nemcsak maguk dolgozhatnak rendszeresen és szakszerűen tovább, hanem a vívás iránti lelkesedéstől vezetve, egész kis vívógárdát gyűjthetnek maguk köré...
Ha ez a tansegédlet csak kevéssel is hozzájárul ennek a célnak eléréséhez, megelégedés töltheti el mindazokat, akik... ennek a műnek megjelenését elősegítették.
Budapest, 1942.
vitéz Somfay Elemér alezredes
a m. kir. „Toldi Miklós” honvéd központi
testnevelési intézet parancsnoka”
Néhány rész pont olyan, mintha a mostani helyzet precíz leírása lenne :-(((
No comments:
Post a Comment