2015-01-31

Párbajok (1.)

"Egy tragédia sportszempontból

A rémes tragédia, amely Fodor mester termében hétfőn lefolyt, természetesen élénk beszédtárgyát képezte vívókörökben is. A napi sajtó tudósításai Fodor mester elbeszélése nyomán elég hű képet adtak a párbaj lefolyásáról, ugy hogy a vitatkozásokra elegendő és komoly alap állott a szakemberek rendelkezésére. Bár mi az ily szomoru aktualitásoktól távol állunk és azt valljuk, hogy a párbajnak a sporthoz semmi köze, mégis szükségesnek látjuk, hogy egypár szót szóljunk a kérdéshez, annál is inkább, mert a napisajtóba számos és nagy tévedés csuszott be, amit helyre igazítás nélkül nem hagyhatunk.

Az első tévedés a felek vívni tudására vonatkozik. Hencz-et annyira kitűnő vívónak tüntették fel, hogy még Európa bajnokságát is megnyerették vele. Ebből csak annyi igaz, hogy a bajnokságért egyszer indult, de még I. osztályba sem minősítették, komoly versenyvívó nem volt, így természetesen az Európa bajnokság (?) is csak valamelyik tudósító fantáziájában született meg. Hencz egyébként, a jelenvoltak egybehangzó véleménye szerint a párbajnál se adta vívói tudásának tanujelét, sőt ellenkezőleg oknélküli hátrálásával, azzal, hogy a terem óriási volta dacára is vívóvonalról letért, és hogy az egyszerű nyakvágást se védte ki, azt tanusította, hogy helyes mozgásra és átgondolt akcióra képtelen. Végzetes szurása voltaképen nem volt szurás, hanem egy reflexszerű karkinyujtás, minden vívói cél nélkül.

Keglevich grófot sem lehet sportszempontból ma már jó vívónak tekinteni. Annak idején Keresztessynél igazán kiváló lehetett, évekig szorgalmasan vívott Fodornál egy nagy és előkelő társasággal, melyből körülbelül ő volt a legjobb, de figyelembe kell vennünk, hogy a párbaj alkalmával 65 éves ember volt, meggyengült testtel, gyenge tüdővel, csuklója eltörött és rosszul forrt össze, az utolsó három évben alig volt kard a kezében. Elvégre a vívás is tréningsport és ha a tudás meg is marad, elvész a test ruganyossága az észrevétel, akarat és kivitel gyorsasága, ha éveken át nem gyakoroljuk magunkat. A gróf minden mozdulata igazi vívóra vall, de hiába volt minden tudás, ha a gyenge csuklója a levegőbe vitte a vágást és gyakorlatból kijött lába beledöntötte ellenfele fegyverébe. Téves az, mintha Keglevich készült volna arra, hogy ellenfelét megölje, hiszen előző nap, mikor pár percig Fodorral vívott, csupán kézvágásait próbálgatta egyetlen szurást se csinált.

A párbaj lefolyását Fodor hiteles előadása nyomán a következőleg kell konstatálnunk:
A felek nagy vívó távolságon (6 lépés) állítottak fel. Hencz terc gardban, Keglevich primben. „Rajta” után a gróf szintén tercbe ment és kézvágásokkal próbálkozott, két belső fokvágást és két fok alsó (szekond) vágást csinált. Hencz tercben hátrált minden ellenakció nélkül, a gróf vágásai a kosarán és csukló bandázsán mentek el. A gróf minden vágáshoz egy lépést tett előre, Hencz pedig hátra, ugy, hogy a gróf elérte Hencz helyét. Hencz erre minden ok nélkül letért jobb felé a vívó-vonalról és a falhoz hátrált. A gróf látva, hogy ellenfele minden ellenakció nélkül a falhoz szorította magát, ki akarván használni a megtermett fölényes helyzetét, hevesen ellenfelére rohant és egymást azonnal követő két vágást (reprise) mért belülről a nyakára.

Az első vágást Hencz be is kapta nyak-bandázsára, mire a második elől hátrakapta a fejét és kardját görcsösen előre nyujtotta; a gróf a második vágást is teljes karból a feje felől csinálta és most elvágott ellenfele hátrahuzott feje előtt, a nehéz kard előre rántotta, és mivel ballábát vágás közben felemelte, előre dőlt. A segédek azonnal „Állj”-t kiáltottak, de mind azt hitték, hogy Hencz sebesült meg, csak a mester és az egyik orvos látták borzadálylyal, hogy a gróf hátán egy arasznyira kijött a kard. Borzasztóan érdekes, hogy a gróf még ekkor sem tudta, hegy meg van szúrva, kérdőleg nézett előbb a vezető segédre, majd Fodorra, aki karjaiba vette.

Hogy szurás mikép érte látni nem lehetett, mert a vívók a falnál voltak, igy azon az oldalon nem állott senki. Egy azonban valószínű, hogy már akkor érte mellét ellenfele kardja, mikor az első sikerült nyakvágást adta, mert különben lehetetlen lett volna, hogy Hencz vonalban maradjon és ha már nem védekezik is, legalább kapkodjon. Valószínű tehát, hogy már bele akadt ellenfele fegyverébe, aztán a második elvágáskor beledőlt abba. Az is biztos, hogy Hencz, mikor kardján ellenfele sulyát érezte, reflexszerűen még előre is nyomta fegyverét.

A használt kard egy kb. 700-750 gr sulyu félolasz kosaru, 18 mm-es görbe magyar pengével ellátott közönséges vívókard volt, 5 cm-re beköszörült teljes hegygyel. A seb a napilapokban közölt boncjegyzőkönyvből ismeretes. Teljesen téves az az állítás, mely szerint a gróf azért követelt szurást, mert szerinte a vívó önkéntelenül is csinálhat szurást, ha az ki is van zárva, amikor az a legsulyosabb büntető
jogi következményekkel jár. A gróf épp ugy, mint minden igazi szakember jól tudta, hogy egy jól felszerelt vívóteremben, a szurás kizárása esetén ma már olyan pengét adnak, melynek végén gomb (a szokásos megvastagítás van) így ily fegyverrel a vívó, ha akar se szurhat.

A szurás követelésének oka egyszerűen az volt, hogy arisztokrata körökben, miként azt a beavatottak jól tudják, általános az a felfogás, hogy hegy nélkül nem vívnak. Ennek a felfogásnak legkeményebb harcosa éppen a Keglevich gróf volt. Szerintük tréfából nem szokás párbajt vívni, ha meg komoly az ok, nincs miért kímélni az életet. Keglevich is azt mondta: Nem bánom ha megölnek, de mindenféle ember nem mászik a
képemre. És ebben sportszempontból tökéletesen igazuk is van.

Ha a szurást kizárják és felbandazsírozzák a feleket, az igazi jó vívó óriási hátrányban van, mert megszokott legfőbb akcióit nem használhatja és ki van téve a veszélytelenség folytán vérszemet kapó mitsem kockáztató ellenfele esetlen vagdalkozásainak és szabálytalan lerohanásainak. Igy esett meg számos esetben, hogy igazán nagy stílű vívóink is, habár össze is vágták ellenfelüket, maguk is kaptak egy-egy többékevésbé jelentéktelen vágást, holott ha bandázs nincs, és a kardhegy tiszteletre tanítja a handabandázót, biztosra vehetik
sérthetetlenségüket. Teljesen érthető tehát, ha minden jó vívó ragaszkodik a szuráshoz. Ebből tehát Keglevichre nézve nem lehet semminemű konzekvenciákat elvonni." (1905 június)

intimpista.blogspot.com/2012/11/1905-junius.html

2015-01-27

Edzett pengék

2014-ben jelent meg Máday Norbert Edzett pengék c. könyve. Mivel eddig csak a könyv borítója volt látható a Magyar Szablyavívó Iskola tágszervezeteinek honlapján, meg egyszer felvillant a nyíregyházi Kard Napja rendezvény videójában - a Jósa András Múzeum igazgatója lapozgatja a könyvet, közben látható néhány vívóábra -, ezért fontos, hogy az érdeklődők többet is megtudjanak a könyvről.

Az egyik kedves vívóismerősöm küldte el az alábbi tartalomjegyzéket.
A könyvben a következő cikkek, tanulmányok vannak:

- Pézsa Tibor ajánlása,
- Máday néhány oldalnyi hangulatkeltő írása,
- a SPOTI parancsnokságának A magyar kardvívás múltja és jelene című írása
   az 1934-es Magyar Katonai Szemléből (MKSZ),
- 10 jelentősebb vívó életrajza,
- a SPOTI ismertetése Tomanóczy Gusztávtól (MKSZ, 1933),
- Piller György A magyar vívósport nemzetközi helyzete (1931),
- Tomanóczy Gusztáv és Gellér Alfréd 1942-es vívókönyvének egy része (~90 oldal),
   ez teszi ki a könyv nagy részét,
- Maszlay Lajos A vívás és a versenyvívó (1935),
- Balogh Béla A vívás oktatásáról, különös tekintettel 
   néhai Borsodi László rendszerére (1941),
- Szűts János A francia vívósportról ,
- Filotás Ferenc Győzelmek a vívásban.

"Közben itt-ott fényképek, pl. Toldis segédvívómesteri oklevél, tablóképek, régi felszerelések, stb."

Hálás köszönet az adatközlőnek!

2015-01-25

Olasz vívás (4.)


Egy igen ritka vágás az olasz iskolából.

"A negyedik és első <fő kézhelyzet> között van a nyolcadik állás <mellékhelyzet>. A penge éle balra felfelé rézsút áll; az alulról felfelé balra rézsút vezetett traverzonénél használják az olasz vívók." [GE, 57]

"A húzott vágás neve: traverzone, melyet az olasz iskola főleg mell- és hasvágásoknál alkalmaz, vagy majdnem függőleges irányban lefelé, vagy vízszintes irányban jobbról balra, de alkalmazza rézsútosan is jobbról balra alulról fölfelé, alkalomadtán, főképpen a párbajoknál, belső arcra is." [GE, 97]

Érdekes, hogy egy nagyon rövid ismertetés kivételével [AR, 19] Arlow nem foglalkozik részletesebben a kézhelyzetek bemutatásával és leírásával, csupán az "1-ső kézállás" és "3-ik kézállás" fényképét közli [AR, 8-9], pontosabb leírás nélkül és csupán a kard fogására koncentrál. A fenti vágást sem említi a vágások felsorolásakor [AR, 19, 31].

< > = saját kiegészítés a nagyobb érthetőség kedvéért.

2015-01-22

(Majdnem) tanmese

Az Óperenciás tengeren is túl, ahol a net szerverei lágyan zümmögnek, van egy apró szeglete a világhálónak, ahol emberek szoktak találkozni, hogy megvitassák a magyar és külföldi hm aktuális kérdeseit. Egy nap, ami régen szép havas időd hozott, most pedig csak pocsék, ködös napot az egyik topiklakó leírt valamit ilyesmit: "XY egy tehetséges vívó, de nem nevezném Magyarország első szablyavívó bajnokának, mivel még nem nyert olyan szabályrendszerben (és versenyen), hogy egyszerre indultak volna a legjobb *** vívók, a *** tornagyőztesei és még sokan mások. 2011-ben a *** Kupán sem tudott bekerülni a legjobb 16 közé <konkrét hivatkozás>." Előtte meg lett említve, hogy az illető épp megnyerte - már másodszor - a *** Emlékversenyt, és idézve lett egy FB csoport, ahol dícsérték az illetőt, kiemelve az akaraterejét és szolgalmat. A Fórumozó ekkor elégedetten hátradölt és újra azt érezte, hogy a történések viszonylagosan objektív szemlélőjeként sikerült egy meglehetősen kiegyensúlyozott véleményt megfogalmaznia, amit megosztott a topiklakókkal.

És nem történt semmi: az Armageddon harsonáitól nem omlott össze a net...

Csak pár héttel később jelent meg egy üvöltöző arc a topikban, hogy tudjuk-e hogy kivel kezdett ki a Fórumozó, meg hogy vége, meg tudják a nevét stb. Aztán szép sorjában megjelent XY (volt?) edzője és végre elmondta, hogy konkrétan mi a baja, mert az előző üvöltő arc még arra sem vette a fáradságot, hogy megnevezze a sértődés pontos okát. Aztán menetrendszerűen megérkezett az egyesület elnöke és tényleg leírta az illető IRL nevét. Innen aztán nem volt megállás, mert kiderült, hogy fenti 1 mondattal megsértette az egyesületet, a létrehozott rendszert, személyesen az edzőt, meg egyáltalán mindekit, tökretette 2 évtized kőkemény munkáját stb. Ennél a pontnál a másik fél kezdett olyan hangnem beszélni, hogy az már némileg zavaró lett. A topiklakók előbb finom, utána némileg határozotabban elmondták véleményüket a társalgás hangneméről, és úgy látszik az edző meg is értette, mert elvonult a FB csoportjába, ahol kimondottan nehezményezte, hogy a máskülönben nyilvános csoport hozzászólásait az engedélye nélkül merték egy szintén nyilvános fórumra linkelni.

A kissé egyoldalú társalgás eddig nyomonkövethető volt a Hogyan lehet egy a Magyarszablya Vívás? FB csoportban, ami később zárttá vált, így azt csak a tagok olvashatják. A vitát kiváltó hozzászólás az index Harcművészetek topikjában található (dec. 26.), a később kialakuló vita a 80528. sz. bejegyzéstól kezdődik.

A fenti szösszenet csupán azért született, mert a fenti FB csoportban számos ismerősöm van, meg olyanok, akikkel már vívtam, beszélgettem vagy netalán fogok. Azt szeretném, hogy fröcsögés, durva személyeskedés, fenyegetés stb. nélkül tudnának tájékozódni. Már ha akarnak.

Ui.:
Az egészben az a vicces, hogy XY, az állítólagos sértett fél, semmilyen formában nem kereste meg a Fórumozót, pedig legalább kétféle módon megtehette volna + írhatott volna a topikba is.

[1. frissítés: 15:35]

Ulrich von Lichtenstein

A T. Olvasok bizonyára emlékeznek arra, hogy pár hónapja a blog Magamról részében még az szerepelt, hogy Ulrich von Lichtenstein, meg hogy ez egy ez internetes becenév, amit a Lovagregény (2005) c. filmből vettem kölcsön. 

Talán még annyit érdemes tudni erről, hogy 2009. április 23-a óta használom az indexes Harcművészetek topikban (65974), és 2012. március 16-a óta szerkeztem ilyen nickkel a Wikipédiát (ah, Mecséry Dániel és Keresztessy József). Nagyon szómorú, hogy valaki azt feltételezi, sőt hírdeti, hogy egy becenév mögé bújva mondok véleményt valamiről. 

Az egyik topiktárs írta le frappánsan a jelenséget: "Tulajdonképpen számomra meglepő, hogy 2015-ben még léteznek emberek, akik rácsodálkoznak az internetre, arra, hogy itt nicknevek vannak, meg hogy mindenki elmondja a véleményét mindenről. Hogy az interneten nem ér semmit az IRL hatalom és név, a bizonyítványodat azzal állítod ki magadról, ahogyan viselkedsz és amit írsz."

2015-01-21

Kyss Albert


Kónyai Kyss Albert
Vezérfonal a rendszeres kardvíváshoz (1894) c. könyvéből  [1]

1. Kissé pontatlan jegyzetek alapján (2012, kutatás az OSZK-ban). A könyv tartalma nem volt túl érdekes, csak egy fénykép készült.

2015-01-17

Gerentsér László


Elkészült Gerentsér László (1873-1942) vívómester wikipédiás szócikke.

2015-01-16

Olasz vívás (3.)

Mindig örülök annak, ha új szablyavívó anyagok kerülnek a nyilvánosság elé. Ilyenkor lehet látni, hogy pontosan merre haladnak a kollegák és milyen fejlesztések történnek egy adott vívóiskolán (-irányzaton) belül. Érdeklődve olvastam a "Szablyavívás – Alapok" cikket [1]. Egy korábbi bejegyzésben már foglalkoztam az "olasz legendával", most inkább a cikk többi részét szeretném elemezni.

Sajnálatos, de nem lehet tudni, hogy pl. az olasz vívással kapcsolatos adatok honnan származnak [2]. Mely könyvek tanulmányozása alapján fogalmazta meg a cikkíró a következő megállapítását: "Az olasz iskola a fegyvereik adottsága miatt vonalas, már-már kissé sablonos." Nem tisztem védeni az ottani vívást, de a jobb érthetőség miatt érdemes felidézni, hogy a modern kardvívás egy viszonylag keskeny páston (1,8-2 m) folyik, sőt korábban, az 1890-es évek környékén az olasz mesterek egy 30-40 cm szélességű deszkán oktatták a vívást. Egyszóval, ebben a változatban nincsen különösebb szerepe az oldalmozgásnak. Az sem mellékes, hogy a Scuola magistrale di Roma-ban, az olasz központi vívómesterképző intézetben oktatott vívást elsősorban párbajozáshoz használták és nem hadivívásra, ami az érvényes találati felület meghatározásában is nyomon követhető.

Hasonló a helyzet a vágásábrákkal. A hatvágással máskor foglalkoznék, pillanatnyilag inkább az olasz vágóiskolát ábrázoló kép lenne érdekes. A szerző 5 vágást jelzett az ábrán: 1 - fejvágás, 2 - belső vállvágás (nyakvágás), 3 - külső csípővágás, 4 - külső vállvágás, 5 - belső csípővágás. Ezeket a vágásokat érdemes összevetni az előző bejegyzésben szereplő ábrával, ami feltünteti az olasz szablyavívás legismertebb vágásait, pontosabban testvágásait. Látható, hogy az olasz vívás is ismeri a vízszintes vagy függőleges síktól eltérő irányú vágásokat (pl. F - emelkedő oldalvágás, amiből hónaljvágás is lehet ; I - áthúzott mellvágás). Nehezen elfogadható megállapítás, hogy az olasz iskola statikus vagy sablonos.

Az 1896 előtti magyar szablyavívás számos részletben tért el a Radaelli által megalapozott vívóirányzattól, de az egész biztos, hogy az olasz vívók is ismerték az egyfajta hungarikumként kikiáltott hatvágást, sőt még a nyolcvágást is. A küzdőstílusuk a korabeli beszámolók, illetve az akkori versenyek eredményei alapján nem igen tűnik sablonosnak.

1. http://szablyavivas.hu/ismertetok-leirasok/szablyavivas-alapok/

2. Ez a magyar szablyavívással foglalkozó részekre is igaz. Nem lehet tudni, hogy leírtak kizárólag a szerző saját tapasztalatának összegzése vagy a cikk megírásakor - esetleg - más szerzők munkáira is támaszkodott.

2015-01-12

Olasz vívás (2.)


Az olasz szablyavívás legismertebb (test)vágásai.

(Az ábra elkészítéséhez Alfred Hutton Cold Steel (1889) könyvének XV. sz. rajza
Parry of Septime lett felhasználva)

A - fejvágás
B - belső arcvágás
C - külső arcvágás
D - oldalvágás
E - hasvágás (4)
F - emelkedő oldalvágás (1)
G - alsó vágás (2)
H - mellvágás
I - "metszett", áthúzott mellvágás (3)

A vágások a betű felől történnek az adott célterület felé.

(1)
"...vannak, akik az oldalvágást kissé felfelé fordított éllel tanítják." [ZA, 59]

(2)
Tavola XI: "Colpo di montante esterno con spacatta", "Colpo di montante interno con spacatta" [DF, 71] Egy igen ritka vágás. A sportvívásban már nem is használják (?). A has alsó részét támadják vele, lentről 1. kézhelyzetben. Hutton is említi, mint olasz vágást, amivel ágyékra is támadnak.

(3)
"...ferdén, jobbról balra lefelé át kell húzni a kvart irányába." [GA, 71]
"Der Brusthieb hat die Brust schräg zu durchschneiden; die Faust ist dabei in der fünften Stellung." [BA, 53] (5. kézhelyzet: a 3. és 4. kézhelyzet közötti pozició)

(4)
A hasvágásnak van egy olyan változata, amikor a vágás nem teljesen vízszintesen történik, hanem ferdén, lentről felfelé, miközben a markolat 4. kézhelyzetben van. "Der Bauchhieb hat den Bauch schief von unten nach oben zu durchschneiden, wobei sich die Faust in der vierten Stellung befindet." [BA, 53]

Irodalom:

BA = Barbasett: Das Säbelfechten (1899)
DF = Del Frate: Istruzione per maneggio e scherma della sciabola (1868)
GA = Gerevich - Szepesi: Korszerű kardvívás (1979)
ZA = Zarándi: Kardvívás, 1988 (1989) 

2015-01-11

Wiki statisztika

Wikipédiás szócikkek nézettségi statisztikája (30 nap átlaga):
(november 14., december 28., január 3., január 9.)

Baranta:          755; 498; 489; 495
Hosszúkard:    192; 354;  ---; 254
Ars Ensis:          99; 103;
TEHM:              66;  96;
Német vívás:      21;  23;
Budzsucu:       144; 108;

TEHM             = történelmi európai harcművészetek
Német vívás     = német vívóiskola
Budzsucu         = budzsucu-kai (bujutsu-kai kensin-ryu)

2015-01-03

Ars Ensis

Pár hét halogatás után, tegnap végre megnéztem a Digi Sport csatorna Hello Bajnok Junior c. műsorának a hosszúkardvívásról szóló részét. Jó volt ismerős arcokat látni! 

A műsorban szerepelt az Ars Ensis elnöke, Waldmann Szabolcs. A tőle megszokott, rutinos oktatói és előadói képességeit villantotta a beszélgetés során. Láthattuk Horváth Gábor Kálmán (HGK) oktatót, az egyesület talán legszimpatikusabb tagját, aki egy kellemes kisugárzású, rendkívül segítőkész ember. Továbbá Fogl László oktatót, aki az idősebb generáció tagjaként ékes példa arra, hogy az 50 felé közeledve is vidáman sportolhat az ember. Kellemes meglepetés volt Mohai Zsófia (?) oktató-jelölt, aki az elő szerepjáték közvetítésével talált rá az egyesületre. Láthattuk meg a műsorvezetőket, akik kellemesen végigbohóckodták az oktatást...

Feltételezem, hogy az AE részéről gondos mérlegelés alapján választották ki a szereplőket, annak érdekében, hogy a csapattagok számos szegmense képviseltetve legyen a műsorban: a fiatalok, a hölgyek, az idősebb tagok stb. Ha pedig csupán a véletlen műve az egész, akkor nagyon szerencsésen sikerült a dolog! Egy jól összerakott, 25 perces filmről van szó, amiből - egy laikus számára is érthető módon - kiderül, hogy tulajdonképpen mivel foglalkozik az Ars Ensis, milyen eszközöket használnak, mi az egyesület célja, kb. kik járnak oda. Egyértelművé válik, hogy náluk milyen átgondoltan és magas szakmai szinten folyik a vívás oktatása. Az is fontos, hogy az indulási költségek nem túl magasak: egy pár kesztyűvel és 5-6 ezer forintos vívóeszközzel már el lehet kezdeni, és az első év során ennél többre nincs is szükség. Persze  fizetni kell a terembérleti díj 1 főre jutó részét. Ennyi idő viszont bőven elég ahhoz, hogy a látottak alapján az érdeklődő eldönthesse: kívánja-e folytatni vagy sem?

Remélem, hogy sokan fogják megnézni a videót és kapnak kedvet ahhoz, hogy elmenjenek megnézni egy AE edzés és a látottak alapján el tudják dönteni: van-e kedvük történelmi európai harcművészetet, ezen belül hosszúkardvívást tanulni?

Örömteli, hogy a hazai hosszúkardvívók létszáma (300-320 fő) lassan megközelíti a felnőtt sportvívók vagy a magyar kendósok létszámát.

 www.digisport.hu/video/23385