2017-09-15

Egyetemi grundvívás


A szeptemberi plakáton felhasznált kép

   A héten - a sikeres májusi „tesztüzem” után - végre hivatalosan elindult az egyetemi grundvívás. Kiváló helyszínen, egyelőre korlátozott létszámmal. Az első gyakorlásra ketten jöttek el: egy külföldi diák, aki 5-7 évig vívott mindenféle hagyományőrző csoportokban és egy magyar egyetemista, aki teljesen kezdőként próbálta ki a szablyás mókát. (Idővel talán részletesebben is beszámolok erről.)

  Májusban, az elkezdődött vizsgaidőszak miatt, gyakorlatilag csak egyetemi munkatársak jöttek el a közös gyakorlásokra. Az egyik dolgozóval nyaron is folytattam a grundvívás gyakorlását egy kültéri helyszínen. (Munkahelyi átszervezések miatt ő még nem tudott csatlakozni a csoporthoz.) Az egyetem munkatársai kimondottan lelkesen támogatták az új módszer bevezetésének ötletét, ők készítették el és helyezték ki a plakátokat. Arra is lehetőséget biztosítottak, hogy az idei gólyatábor két, kari csoportjának mesélhessek a selmeci vívóhagyományokról. Hogyan némileg érdekesebb legyen az egész, még igazi szablyákat is sikerült kölcsönkérni, így augusztus végén egy XIX. sz. csendőrszablyát, egy 1904M rövidített, zsinórgerinces, altiszti huszárszablyát és egy tiszti díszkardot (1908) láthattak a gólyák. Kimondottan érdekes és megindító volt látni egy kerekesszékes diáklány érdeklődését a kardok iránt. Neki elmeséltem, hogy nincs kerekesszékes grundvívás, viszont a helyi vívóegyesületben szívesen foglalkoznak mozgássérültekkel is. Meg beszámoltam a saját élményeimről. (A Nők Lapja valamelyik nyári számában Szilágyi Áron részletezi a kerekesszékes vívással kapcsolatos tapasztalatait - milyen magas szintű koncentrációt igényel ez a fajta vívás, amikor folyamatosan kardtávolságra van az ellenfél.)

Közben újabb tervek szövögetése folyik ;-)

2017-08-23

Párbajról romantikusan

A VMH topikban említette meg az egyik hozzászóló az alábbi kiváló bejegyzést.

Újraolvastam a blogbejegyzést és lenne pár apró megjegyzésem.

"...hanem íratlanul szorították keretek közé a duellum minden részletét."

Számtalan magyar párbajkódex jelent meg abban az időben. Az egyik legelső - talán a legelső - Chappon Lajos A párbaj szabályai, mellyeket gyakorlatból meritve összeszedett Chappon (Buda, 1848) c. munkája volt [1] és Clair Vilmos Párbaj-codexének (1897) a 29-ik kiadása (1944) zárja a sort. (A külföldieket szándékosan nem említem.)

"A karddal történő vívás esetében a nehézkarddal, szúrást is engedélyezve, bandázs nélkül bonyolított és a végsőkig tartó küzdelem volt a legveszélyesebb típus. Ilyen esetekben a harc általában az élet kioltásáig tartott."

Tévedés! Még az ilyen súlyos esetekben is, a szabályozott küzdelem csak harcképtelenségig tartott. Ami lehetett egy súlyós nyak-, honaljvágás, amibe percek alatt belehalt a sérült, egy komolyabb könyökvágás, ami után az illető már nem tudta folytatni a küzdelmet, vagy akár a túlságosan megemelkedett pulzus, amikor az orvos leállította a párbaj folytatását. Persze ilyenkor előfordultak balesetek is (lásd a Hencz vs Keglevich párbajt).

"A teljes bandázs esetében a nyakat, a hónaljat és a hasat is körbetekerték, így ebben az esetben egy alkarvágás lehetett a legkomolyabb sérülés..."

Kimaradt a csuklóbandázs, ez szinte alapkötés volt.

"A simacsövű pisztolyok – kis túlzással – furkósbotként veszélyesebb fegyverek voltak, mint elsütve, ugyanis pontosságuk a töredéke sem volt a vontcsövűekének."

Azért tapasztalt céllövők még egy ilyen kezdetleges pisztollyal is képesek voltak 10-20 vagy annál több lépésről eltalálni egy kártyalapot (!). Még akkor is, ha nem a saját fegyverűket használták. Persze pisztolypárbajoknál trükköket is alkalmaztak: a segédek szándékosan kisebb golyót töltöttek,[2], esetleg csökkentett lőportöltetet használtak, így aztán garantáltan nem lehetett pontosan célozni.

Most ennyit vettem észre.
______________________
1. Egy francia szakmunka szabad feldolgozása.

2. A pisztolycső űrméretéhez képest kisebb golyót.

2017-08-11

Francia katalógus

A VMH topikban egy kedves vívóismerős hívta fel a figyelmem egy francia gyakorlószablyára, utána kerestem rá „sabre d'instruction en bois” kifejezésre, és találtam meg Souzy & de Lacam cég 1911 körüli katalógusának egyik oldalát. Némi bűvészkedéssel a többi, 30-40+ oldalt is meg tudtam nézni. Teljesen ledöbbentem!

Vívókardok választéka (27. o.)

Francia, olasz és egyéb kardkosarak (12. o.)

(Folytatás következik)

2017-07-14

Terckvartos

Érdekes cikk egy 1911-re tervezett, olaszországi mesterbajnokságról, ami - a legjobb tudomásom szerint - végül sajnos nem valósúlt meg.

"Magyar mester-vívócsapat Rómában

Úgy hírlik, hogy Magyarországból két négyes csapat is indul, amelynek első kard-csapatját a következő összeállításban tervezik: Berty László, Borsody, dr. Gerentsér László és Rákossy Gyula.

A csapat minden egyes tagja nemcsak elméleti képzettségben, hanem tusserőre is olyan kitűnő, hogy velük szemben egyetlen ellenfél győzelme sem valószínű. Berty százados folyton traíningben van, állóképességét, rutinját s jelenlegi grandiózus formáját kollegái is csodálattal szemlélik. Borsody tempó-akcióival, energiájával és szúróriposztjaival nélkülözhetetlen a csapatban.

Gerentsér a terckvartos iskola nagymestere, az ő vaskeze csak diadalt kaszálhat.

Hogy Rákossy egész vívómodora, parádjai, riposztjai s támadásainak varázslatos színszerűsége majd a világ legjelesebbjei előtt is bámulatot kelt, az is holtbiztos
." (Pesti Napló, 1911. január 22.)

Ezt az újságcikket érintőlegesen Gerentsér is megemlíti a könyvében: „A kvart-terc iskolának kezdeményezője és terjesztője hazánkban e könyv szerzője volt. Amikor 1910 körül arról volt szó, hogy egy magyar mester-kardcsapat megmérkőzik az olasz mestercsapattal, és Nagy Béla felsorolta lapjában a magyar csapat tagjait (Berti, Borsodi, Gerentsér, Rákosi), személyem jellemzésénél főkép azt emelte ki, hogy a kvart-terc iskola főképviselője vagyok.

A világért sincs szándékomban azonban magamnak vindikálni azt az érdemet, hogy ezt az iskolát én találtam fel. Hiszen a múlt század vége felé a híres bécsi mester, Hartl is a kvart-terc iskolát vívta és tanította. De nálunk is voltak ennek az iskolának kiváló képviselői: Balogh Bódog (szerintem minden idők legjobb magyar amatőr-vívója), Mészáros Ervin, Gerde Oszkár dr., Werkner Lajos, Tersztyánszky Ödön, stb
.” [GE, 126]

2017-07-06

Betegen...

Betegen és egyedül

Sztrakay Norbert vívómesterről annyit sikerült kideríteni, hogy már 1871-től oktatott. (A saját könyvében hivatkozik egy 1895. május 9-én megjelent cikkre, ami a Hazánk c. újságban lett közreadva. „Ellenben Sztrakay Norbert - köztudomás szerint - a nemrég elhunyt Keresztessy József [1] után a legöregebb vívómester az országban, a kinek már 24 évi mesteri mult áll a háta mögött.”) Egy 20+ éves fiatalembert feltételezve, akkor - nagy valószínűséggel - 1850 körüli születési év jön ki. [2]

Aztán azt is tudjuk, hogy "1905-ig a collegisták Sztrakay Norbert vívótermébe járhattak a párbajképesség megszerzése érdekében..." Gerentsér 1907-ben költözik fel Budapestre, és egy másik forrás szerint átveszi a Sztrakay-térmét. ("Sztrakay Norbert (kinek vívóterme dr. Gerentsér László egyetemi vívómester vezetése alatt ma is fennáll Lónyay-u. 7. sz. alatt...") És Gerentsérnek tényleg itt volt az első vívóterme.
Végül egy izgalmas újságcikk!

"Sztrakay Norbert. Nem halt meg! Él!

E soroknak ép az a czélja, hogy életét könnyítse, ha lehet, meghosszabbítsa. E lap az egyéni érdemet nem kisebbíti, de alapítása óta az egyénekkel csak annyiban foglalkozott, amennyiben ezzel az ügynek használt. Mikor az érdemes vívómester neve kerül a lap élére, ennek a hála az oka; hála azért a munkáért, mit Sztrakay a ma oly magas fokon álló vivósportért tett. Csak az idősebb sportbarátok tudják, hogy mikor Chappon, Claire halálával [3] csak a két Keresztessy tanította [4] a vívást nálunk, mily lendületet adott e sportnak Sztrakay munkálkodása. Innen került ki a mai nemzedéket nevelők legtöbbje; a Sztrakay iskolája volt a vívás népiessé tételében a legfontosabb. A mester nemcsak mester volt, hanem valóságos apostol, ki állását, egészségét, mindenét feláldozta a vívásért. Tettel, szóval és írásban egész máig nem volt nála lelkesebb hive a vívás szép sportjának. És most, az erős ember, a lelkes apostol bénán, elhagyatva, 70 éves öregen, attól is félhet, hogy másik lábát is levágják. A mi ügyünk az edzett, erős ifjúság ügye, de épen ezért érzékkel kell, hogy bírjunk (...?) és a betegség iránt is. Illik, hogy azok, kík a testi épség emberei, ne legyenek hálátlanok az iránt, ki a szép ügyért való küzdelemben öregedett meg s veszíti el testi épségét. Tehát azt reméljük, hogy a sportok mai vezetőit aláírásra szólítják fel a közönséget, hogy Sztrakayn segitsen. Segítsen pedig úgy, hogy nagyobb összeg egybegyűjtésével lehetővé tegye a beteg öreg ember kellő ápolását és jobb életmódját. A mi olvasóinkat, főleg tornatanárainkat kérjük, hogy amennyiben lehet, apró összegek gyűjtésével maguk is segítsenek a szegény emberen. Most, a hires erejű mester betegen fekszik Krisztina-körut 34. sz. alatti lakásán. Sztrakay a 70-es évek elején, az „öreg Keresztessy után tűnt fel mint első magyar vívómester. Tanítványai csakhamar megkedvelték sima, előzékeny modorát s tanítási módszerét; 100—159 tanítványa volt havonkint. Különösen kapósak és sikeresek voltak az ő párbaj-előkészitő órái és a saját készítményű has-, nyak-, hónalj-és csukló-bandázsai..." [5] Herkules, 1912. február 29.

Tehát kb. 63 éves korában - 1905 környékén - hagyja abba az oktatást.

A vívómester nyomait megtaláljuk a budapesti címjegyzékben: pl. 1912-ben ("Sztrakay Norbert, magánzó, I, Krisztina-krt 34.", ez a cím pontosan egyezik a Herkulesben megjelent címmel), vagy 1914-ben ("Sztrakay Norbert, nyug. táv. tiszt., I, Maros-u. 7."). Utána már túl nagy a csend.

Sztrakay Norbert (1842-1913 után)
_______________________________
1. Keresztessy 1895. április 16-án halt meg.
2. Ebben tévedtem: a Herkulesben megjelent cikk szerint 1912-ben 70 éves volt (1842).
3. Chappon Lajos 1878-ban halt meg, Clair Ignác pedig 1866-ban, Keresztessy 1842-ben
    lett mester.
4. A két Keresztessy: az apa (1833-1842 segéd-vívómester, 1842-1895 mester),
   Sándor fia pedig ~1877-től dolgozott vívómesterként (szintén Sztrakay könyve szerint).
5. A cikk még folytatódik az újság következő oldalán; ebből már nem volt tárolt változat.

2017-06-30

Mozdulatlanul...

Az Orbán Janos és báró Maasburg közötti parbaj.

Ezen párbaj előzményeit lapunk korábbi közleményeiből már ismerik olvasóink, most annak lefolyásáról, mint párját ritkító esetről, — adunk hirt.

A segédek tudomással bírván arról, hogy szemfüles rendőrségünk legfőbb ambicziójának a párbaj megakadályozását tekinti s a párbaj megvívása előtti napon a segédek lakása, sőt Tóth Kálmán tanyája is szemmel tartatik, egyhangúlag abban állapodtak meg, hogy a „rettentő” főkapitány kijátszására a párbaj Budapesten, Fodor Károly vivótermében vívassák meg. S ez alkalommal a segédek báró Maasburg részéről Melczer nyug. kapitány és Zsoldos Ferencz, Orbán János részéről pedig Rákossi Gyula és Tóth Kálmán voltak.


Ezen párbajeset talán unikum a maga nemében. Mert az többször megesett már, hogy vivni nem tudó ember tüzes kirohanással zavarba hozván ellenfelét, azt levágta, de hogy egy magát nem is védő egyén győzedelmesen kerüljön ki a kardpárbajból, olyat nem hallottunk soha.

Az eset így esett meg.

A felek szokás szerint egymástól pár ölnyi távolságban felállíttatván, tudtukra adatott, hogy az „en garde” és „rajta” vezényszavakra előlépni ós összecsapni tartoznak. Az első vezényszó elhangzása után Orbán ur hevétől elkapatván, beugorva, ellenfelét hevesen megtámadni készült s miután a „rajta” vezényszó még nem lett kimondva, állásába visszarendeltetett. Orbán urat ezen eset ugy látszik, kihozta phlegmájából, mert midőn másodszor elhangzott a vezényszó, kardját szurási tempóban tartva, oly hevesen rohant előre, hogy a vezető párbajsegéd attól tartva, hogy báró Maasburg az eltiltott szúrás áldozata lehet, Orbán ur kezéből a kardot kiütötte.

Ez nem tudván mire vélni a dolgot hogy fegyvertelen létére ellenfele által le ne kaszaboltassék Maasburgot megrohanta s annak kardiát a markolat felett elkapta, s ez alkalommal fejével annak kardjába rohant. Erre a segédek s egyik orvos közbelépvén, Orbánt elvezetni akarták, de ez az első pillanatban sebesülést nem érezvén, kardját s a küzdelem folytatását követelte. Csak nagy nehezen lehetett vele megértetni, hogy fején egy csontig ható szúrással, súlyosan megsebesült.

Megjegyzendő, hogy az egész eset alig egy másodpercz müve volt s báró Maaszburg a kardját még csak meg sem mozdította.Tartozunk annak a kijelentésével, hogy báró Maasburg a párbaj egész lefolyása alatt a lehető legkorrektebbül viselkedett s tudtunkkal ezen ügy a lovagiasság követelményeinek értelmében végkép elintézettnek tekintendő
.”

Szentesi Lap, 1892. december 16. (3. old.)

Az előzmények nem túlságosan érdekesek, de azért legyenek meg.
(Az OCR-es szöveg korabeli helyesírásán nem változtattam.)

"A minap a nagyvendéglő éttermében mulatott ifj. Maasburg Sándor báró, többed magával, czigányzene mellett. Ugyanezt cselekedte egy mellék helyiségben Orbán János báró gyógyszerész; aki azonban — mellesleg megjegyezve — van akkora demokrata, hogy bárói czimét nem szokta használni.

Orbán úrhoz bement a Maasburg báró társaságában lévő Füsti Molnár Sándor ur, és felkérte őt, hogy menjen át hozzájuk mulatni, hol szívesen látott vendég lesz. Orbán ur engedve e felhívásnak, bement az étterembe; hol azonban a szokásos bemutatások alkalmával ifj. Maasburg Sándor báró által otromba módon meg lett sértve.

Orbán ur a helyiségből eltávozván, másnap Tóth Kálmán és Novobáczky Győző urak által mind Maasburg bárót, mind Füsti Molnár Sándort kihivatta; az előbbit az általa elkövetett durva sértésért, az utóbbit pedig azért, mivel őt annak a sértésnek kitette Füsti ur készséggel beismervén Orbán ur fellépésének jogosultságát, hajlandónak nyilatkozott tőle oocsánatot kérni; ami tényleg meg is történt. De ugyanakkor Füsti ur kinyilatkoztatta, hogy Maasburg bárótól, illetlen viselkedéséért, most már ő is elégtételt kér. Ez eljárást és felfogást teljesen korrektnek és férfiasnak kell elismernünk; s csak helyeselhetjük, hogy az ügy Orbán és Füsfi urak között ily elintézést nyert. Hátra van most már a párbaj egyrészről Orbán ur és Maasburg báró, másrészről Füsti ur és ugyancsak Maasburg báró között.

Lapunk zártáig nem sikerült értesülést szereznünk az ügy fejlődése felől. Minden oda mutat azonban, hogy békés elintézésről alig lehet szó
.”

Szentesi Lap, 1892. december 9.

2017-06-28

Borsody családja

A Geni-adatbázisban rengeteg adatot találtam Borsody László vívómester családjáról.

"Béla László Borsodi (Pfeffer Béla László)

Birthdate: .................. September 6, 1878
Birthplace: ................ Farmos, Nagykátai (járás), Pest County, Hungary
Death: ......................  January 25, 1939 (60), Budapest, Hungary
Place of Burial: .........  Budapest

Immediate Family:    

Son of Samuel Borsodi (1849-1909) [1] and Fuchs Rozália (?-1938)

Brother of:
István Borsody ............ (Pilis, 1871 - Budapest, 1947), ő a gyószerész [2]
Sándor Borsodi ........... (Pilis, 1874. április 7.- ?)
Erzsébet Júlia Borsody  (Tápiószele, 1879 - ?; Horváth Ferencné sz. Pfeffer Erzsébet)
Ilona Julianna Borsody  (Tápiószele, 1885. november 1.- ?; Kolumbán Istvánné)

Managed by:     Mária Hegyessy
Last Updated:     April 29, 2017
__________________________________________

1. Apja, Samuel Borsodi (Pfeffer)

Birthdate: .................. 1849
Birthplace: ................ Úri, Hungary
Death: ...................... 1909 (60), Budapest
Place of Burial: .........  Budapest, 28parcella 41sor 79sir, Hungary

Immediate Family:    
(A nagyapáról is vannak adatok, az egyik forrásban Salamon Pfeffer van megadva, egy másik változatban pedig Ignatz. Idővel majd kiderül, hogy melyik a helyes változat.)

Ex-husband of Fuchs Rozália. Father of Sándor Borsodi; Béla László Borsodi; Erzsébet Júlia Borsody; Ilona Julianna Borsody and István Borsody

Managed by:     Mária Hegyessy
Last Updated:     April 29, 2017

2. Róla tudunk a legtöbbet, 3 fénykép a Máday könyvben, plusz élettörténet. István

István Borsodi (Pfeffer Márton Ernő)

Birthdate: .......... September 20, 1871
Birthplace: ........  Pilis, Monori, Pest County, Hungary
Death: ............... March 21, 1947 (75) Budapest, Hungary
Place of Burial:    Budapest

(...)

Brother of Sándor Borsodi; Béla László Borsodi; Erzsébet Júlia Borsody and Ilona Julianna Borsody
Occupation: .......  pharmacist
_______________________________

Törölt rész (2017. augusztus 29.)

Miután konzultáltam egy szakemberrel: „A 20-30 éve elhunyt emberek még pont beleeshetnek a szabályozásba, általános jogszabályt nem találtam, csak a levéltári törvényt ismerem, ami szerint (levéltári anyagban) a 30-60-90-es szabály az általános (...) azaz személyes adatot tartalmazó irat kutatható az illető halála után 30 évvel, ha nem ismert, az illető születése utáni 90 évvel, ha egyik sem ismert, az irat keletkezésétől számított 60 év után”, úgy döntöttem, hogy törölni fogom a bejegyzés utolsó részét.