2017-12-15

Zrínyi-szablya

Ezzel a véletlen találattal kezdődött a történet. "Már a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tulajdonában van a Zrínyi-szablya hiteles másolata, amelynek eredetijét évszázadok óta a bécsi Szépművészeti Múzeum őrzi."

És így folytatódott.
  "A következő tanévtől már a Zrínyi-szablya hiteles másolata is szerepel majd azon egyetemi jelképek között, amelyek előtt leteszik a fogadalmat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új doktorai. A szigetvári Zrínyi Miklós nevéhez köthető kézifegyver eredeti változata a bécsi Szépművészeti Múzeumban található, a nemrég elkészült, egyetlen magyarországi hiteles másolat már az NKE tulajdona. 

  Az egykori várvédő hősnek tulajdonított szablya évszázadok óta az osztrák fővárosban található. Hosszú tárgyalások és szakmai egyeztetések után tavaly sikerült a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakmai küldöttségének megtekinteni és kézbe is venni az értékes relikviát. „A fotósból, hadtörténészből, kovácsból és fegyverszakértőből álló szakértői gárda munkája és a bécsi magyar nagykövet, valamint a katonai attasé segítsége révén nyolc hónap alatt készült el az eredeti fegyver méretében, tömegében is szinte teljesen hiteles másolata”- mondta el (...) a szakértői csoport vezetője. Az NKE tudományos rektorhelyettese hozzátette, hogy az egyetem vezetése döntött a hiteles másolat elkészítéséről. (...) „Az egyetem birtokába került Zrínyi-szablya csupán abban különbözik a mintegy 400 éves eredetijétől, hogy ezen a díszítések nem nemesfémből készültek”- teszi hozzá Padányi József. A rektorhelyettes elmondta azt is, hogy az eredeti szablya díszfegyvernek készült: valószínűleg egy ünnepélyes alkalomra csináltatta Zrínyi, aki nem is használta azt a csatákban. Megtudtuk azt is, hogy az eredeti relikvia vizsgálatakor a szakértők számos érdekes felfedezést tettek, amelyek alapvetően változtathatják meg a korszakkal kapcsolatos had- és művészettörténeti elképzeléseket. Az új tudományos eredmények a Hadtörténelmi Közleményekben jelennek majd meg, várhatóan az ősszel.
" [NKE cikk]

Képek: Másolat | Eredeti | Rövid videó (látszik a markolat és a hüvely) |

A Bécsi Szépművészeti Múzeum (Kunsthistorisches Museum) adatlapja:

"Säbel samt Scheide
Objektbezeichnung .............  Blankwaffe: Säbel
Kultur ................................... Ungarisch
Datierung ............................. datiert 1562 [2]

Künstler [1] ......................... Nikolaus Zrínyi (1508 - 1566) - GND
Material/Technik ................ Eisen, feuervergoldetes Silber, Leder, Haut, Textil, Holz
Bildrecht .............................. Kunsthistorisches Museum Wien
Inv. Nr. ............................... Hofjagd- und Rüstkammer, A 421b"

  Szablyásoknak érdekes adatok: tömege 1,15 kg, a penge hossza 83 cm, szélessége 3,8 cm. Nincs rajta pengevájat, viszont jellegzetes törökös, a fok síkjából kiemelkedő fokél rendelkezik (itt szélesebb a penge, mint a keresztvasnál). (NKE, Új megvilágításban...)

  Pár részlet a fenti cikkből.
  "Zrínyi Miklós hagyatékáról először Tiroli II. Ferdinánd főherceg leltárában találunk adatokat 1595-től, ennek részét képezte egy díszes katonai sisak, egy mente, valamint a szablya. Részletes tudományos leírást Szendrei János készített 1886-ban, amely egy évszázadon át meghatározta a hazai hadtörténeti gondolkodást. A történelem során a szablya visszaszerzésére számos kísérletet tett a magyar fél, azonban mind kudarcba fulladt. (...)

  Az NKE rektorhelyettese ismertette, hogy a szablya sorsa kiemelten fontos számára, valamilyen formában történő hazahozataláról a mai napig nem tett le. Kutatócsoportot állítottak fel annak érdekében, hogy a közel 100 évvel ezelőtti vizsgálat után újra elővegyék a Zrínyi szablya kérdéskörét, hiszen Szendrei János elméleteivel kapcsolatban kétségek merültek fel. A kutatások több érdekességet is feltártak.

  A Zrínyi szablya jelenleg a Habsburg gyűjtemény részét képzi, azonban nincs kiállítva, csupán egy leltári tárgy. Padányi József kifejtette, hogy egy magyar típusú szablyáról van szó, amely valószínűleg török eredetű lehet, ezt Zrínyi alakíthatta át a magyar jellegzetességek szerint."

  "„A markolat kupakja egy gyönyörű, vésett, a Zrínyi család címerét tartalmazó ezüst foglalatban elhelyezett fém névjegy.” A vésetben megláthatjuk a csáktornyai tornyot, a várfalat, valamint egy ebből előbúvó sárkányt. Emellett tartalmaz még öt betűt: N-C-P-P-Z, azaz Nicolaus Comes Perpetuus de Zrinio. [4] „Miklós gróf Zrínyi örökös ura” – fordított a rektorhelyettes. Szendrei azonban a karcolatok tanulmányozásánál újabb hibát véthetett, az 1567-es számot vélte felfedezni. Ebből következtetett arra, hogy a szablyát valószínűleg a gróf 1566-os halála után készítették. Ez azonban nem így történt: Padányi József csapata a részletes kutatás során felismerte, hogy a véset az 1563-as évszámot rejti. Így új megvilágításba került a szablya története. Valószínűsíthető, hogy díszessége okán díszszablyaként szolgált, a pengéje kitűnő állapotban van.

  Miért készíttetett magának Zrínyi Miklós egy drága aranyozott szablyát? A kutatócsoport itt fedezte fel a hiányzó láncszemet: 1563-ban koronázták meg I. Miksa Habsburg uralkodót, amikor hősünk vezette a magyar bandériumot, személyesen ő vitte az országalmát a király elé. „Azt gondoljuk, hogy ez a díszszablya egy nagyon tudatos és az eseményhez kötött eszköz.” A család végül miért adta át ezt a díszszablyát a gróf halála után a Habsburgoknak? Hogy emlékeztessék az uralkodót, az elhunyt hős ezt viselte a koronázáson és később a vérét áldozta a hazáért."
_______________________________

1. Szerencsésebb lett volna a Besitzer (tulajdonos), mivel nem Zrínyi készítette magának.

2. Egy másik NKE cikk szerint az 1563-as évszámot találták meg a markolatok.

3. Kanizsa TV Híradó: Új megvilágításba került a Zrínyi szablya (YT, 2017)

4. Egy másik cikkben Zerin szerepel.

2017-12-04

Átlagok

   Damjanich János egyik hatalmas kardja kapcsán jegyezte meg az egyik kollega: „Valahogy nem lep meg, hogy soha nem vesztett csatát, eléggé felemelő lehetett egy ekkora vaddisznó ember mellett harcolni :) Meg elég demoralizáló lehetett az ellenfélnek, amikor repkedtek a végtagok körülötte :)

  Még mielőtt túlságosan beleélnénk magunkat a csatában repkedő végtagok vizionálásába, érdemes szembesülni azzal a ténnyel, hogy a konkrét kard az egy díszkard, amit Damjanich özvegye adományozott egy múzeumnak, és amit a tábornok soha nem használt csatában, legalábbis a nyilatkozó múzeumi kurátor szerint. Ez a szablya az Aradi Emlékmúzeumban található, és a riport időpontjában egy időszaki kiállításra érkezett Gyulára. [1]

Képek: penge | teljes kard |

  Amikor ilyen extrém méretekkel rendelkező szablyákat lát az ember, akkor hasznos lehet felidézni, hogy milyenek voltak az átlagos kardok egy-egy korszakban. Ehhez Kovács S. Tibor kiváló könyvében - Huszárfegyverek a 15-17. században (2010) - találunk hasznos adatokat:

A magyar szablya tömege fokozatosan csökkent, a 16. század közepi 1 kg-ról a 17. század első felében 0,8 kg-ra, míg a század végén 0,6-0,7 kg lett a szablyák átlagos súlya. A 16. század közepe táján alakult ki a jellegzetes magyar huszárszablya, amely formáját - kisebb változtatásokkal - egészen a 18. század elejéig megőrizte.” [KST, 111]

Példák:  
  • 16. század közepe: Zrínyi szablya (1563, 1,15 kg); Bebek György (+1567) szablyája:  hossza 94 cm, penge szélessége 3,3 cm, tömege 1,01 kg;
  • 17. század első fele:
  • 17. század vége:
___________________________________________

1. Az egyik riport a gyulai kiállításról

2. Egy másik riport (Két hét alatt kétezren nézték meg..., YT)

2017-11-16

Mozaikdarabka

Egy újabb, apró mozaikdarabka került a helyére.

  Az 1917-es huszárszabályzatban ilyet olvashatunk: „135. A vívó oktatásnál könnyű, 2 cm. széles pengével bíró kardot kell használni.” Ezt összekapcsolhatjuk az Arlow könyv megfelelő passzusával: „Egyébiránt ott, ahol a segédek lovassági kardban állapodnak is meg, nem szoktak a felek kezébe 20 mm.-nél szélesebb és 1 klgr.-nál nehezebb kardot adni.” [AR, 228] (A szerző megjegyzi, hogy lovassági kard 39 mm széles.)

  Így teljesen reálisnak tűnik az az elképzelés, hogy lovassági karddal történő párbajoknál kiköszörűlt, de nem kifent - azaz borotvaéles - lovassági gyakorlókardokat adtak a felek kezébe. Ezzel teljesült az elvárás, hogy lovassági eszközökkel történjen a kardpárbaj, ugyanakkor a viszonylag könnyű fegyverek nem okoztak túl veszélyes sérüléseket. Azzal, hogy milyen sebeket lehetett ejteni a nehezebb huszárszablyákkal, Arlow kimondottan tisztában volt, nem véletlenül említette az 1902-es könyvében a 750 gr-os határt.

  De arról, hogy Arlow Gusztáv pontosan mit is tapasztalt meg, egy másik bejegyzésben szeretnék írni. ;-)

2017-11-09

Világrangadó

  Egy korabeli láp - a Sporthirlap - egyszerűen világrangadónak nevezte az 1940-es Terstyánszky-emlékversenyt, hiszen az akkori olimpiai kardvívás két legjobb csapata küzdött meg egymással.[1] Az akkori újságcikkek rövid átfutása után teljesen világos, hogy miért volt ilyen fontos az emlékverseny. Javában tombolt a II. vh, abban az évben nem volt se olimpia (előző 1936, következő 1948), se vb (előző 1938, következő 1947), se Eb, tehát  1940-ben semmilyen komolyabb nemzetközi versenyt nem rendeztek. Továbbá azért nevezhette - teljes joggal - világrangadónak az emlékversenyt a Sporthirlap, mert előtte három, egymást követő olimpián (1928, 1932, 1936) a magyar és az olasz kardcsapat küzdhetett az aranyéremért.[2]

A verseny során született eredményekről korábban már írtam egy bejegyzést (Bay & kard).

  A VMH topikban egy kollega az alábbi módon próbálta magyarázni Bay Béla bekerülését a hátfős csapatba: „A Terstyánzsky emlékversenyen győztes magyar kardcsapat tagjait, például tilos volt az országhatáron kívülre küldeni katonai szolgálatra. És ez a parancs többek között azt a Bay Bélát entette meg vívósportunk számára, aki a legnagyobb ellenlábas a BEAC egyik vezetője "polgár" volt.”[3] A kollega így folytatja: „Így már érted Ulrich von..., hogy miért került be a kardcsapatba Bay O Béla??????? Hát ahogy elnézem a védelem utolsó palánkfala már csak a Horthy Kupa maradt, de azt nem akarom megírni. Valami maradjon neked is.” [6337. hsz.]

  Ezzel a magyarázattal csupán az a gond, a verseny 1940 márciusában volt, még előttünk van Észak-Erdély visszafoglalása (szeptember), Jugoszlávia német lerohanása és Teleki Pál öngyilkossága (1941 áprilisa). Szóval, kimondottan nehezen értelmezhető „az országhatáron kívüli katonai szolgálat”, ami általában háború esetén jelenik meg lehetőségként. De képzeljük el egy pillanatra, hogy Piller György katonaemberként felmérte az egyre fokozódó geopolitikai helyzetet, és már jó előre védelmet akart biztosított Baynak a csapattagsággal.

  Viszont a történetnek itt még nincs vége! 
  Bay Béla sokat kritizált könyvét olvasgatva rábukkanhatunk arra a részre, ahol Bay bá' Piller hihetetlen taktikai érzékét illusztrálja két példával: „Mindkettő az 1935-ös cremonai Terstyánszky-emlékversenyen történt. (...) Pintonnak azon a versenyen nagyon jól ment, már öt győzelme volt, én következtem ellene. Egy többcseles támadásába én elővágtam, találtam...”[4] A szerző részletesen leírja, hogy mit tanácsolt neki Piller. Az egészben az az érdekes, hogy Bay megemlíti saját szereplését az 1935-ös emlékversenyen. Ezt a korabeli újságcikkek is teljes mértékben igazolják.

  „A magyar csapat nyerte az első olasz-magyar Terstyánszky emlékversenyt” - számolt be a cremonai versenyről a Pesti Hírlap 1935. április 9-én. És közli a magyar csapat eredménylistáját:

1. Kabos _________________ 5 gy., 1 v.
 2. Rasztovics ______________ 4 gy., 2 v.
 3. Bay __________________ 3 gy., 3 v.
[5]
 4. Kovács ________________ 2 gy., 4 v. [6]
 5. Rajcsányi ______________ 2 gy., 4 v.
 6. Erdélyi ________________ 2 gy., 4 v.


Összegzés
  Jelen ismereteink szerint Bay Béla kétszer vett részt a Terstyánszky-emlékversenyen: 1935-ben és 1940-ben.[7] Mindkétszer határozottan jól szerepel (1935: 3 gy., 3 v.; 1940: 4 gy., 2 v.), ezzel a magyar eredménylista 3. helyezettjeként bizonyította kardvívói képességeit egy rangos nemzetközi versenyen. Így - véleményem szerint - nem helytálló az a feltételezés, hogy Bayt szánalomból, netalán haveri alapon, vagy csupán a külhoni szolgálattal szembeni védelemből vették be a csapatba.
_____________________________________

1. „A csapatot egyébként mindenki jónak tartja. Ennél jobbat jelenleg nem tudnánk kiállítani” - írta a Nemzeti Sport 1940. március 8-ai száma.

2. Olimpiai eredmények (kard, csapat):

1908: HUN, ITA, BOH
1912: HUN, AUT, HOL
1920: ITA, FRA, HOL
1924: ITA, HUN, HOL
1928: HUN, ITA, POL
1932: HUN, ITA, POL
1936: HUN, ITA, GER
1948: HUN, ITA, USA

3. Dávid Sándor Arany évtizedek c. munkája, 72. o.

4. Páston és páston kívül (1979), 55. o.

5. Marzi ellen 5:3-ra, Pinton ellen 5:3-ra, Purcaro (?) ellen 5:3-ra nyert;
   Gaudinitől, az olasz óriástól pedig 5:2-re kikapott. Annál nagyobb fegyvertény, hogy 
   1940-ben nyerni tudott vele szemben.

6. A későbbi sokszoros olimpiai bajnok Gaudinitől 5:2-re, Marzitól 5:4-re, 
   Pintontól 5:3-ra kapott ki.

7. Bay nem szerepelt az 1938-as velencei emlékversenyen.

2017-11-05

Bay (1935)

   A VMH topikban lefolytatott II. Nagy Vita során írtam, hogy egy konkrét versenyen [1] Bay olyan olasz vívót győzött le, aki azon a napon 5:3-ra verte Gerevichet, és 5:2-re Berczellyt. Béla bá' meg további 2 olasz olimpiai ezéstérmessel szemben tudott győzni. Az egyik újság közölte a magyar vívók eredménylistáját:

2. Maszlay _______________ 4 gy., 4 kapott tus,
3. Rajczy dr., _____________ 4 gy., 10 k.t.,
4. Bay dr. _______________ 4 gy., 11 k.t.,
5. Gerevich ______________ 4 gy., 13 k.t.,
6. ...
” [2]

   Az egyik vitapartnerem ilyen szellemesen reagált erre a listára, meg arra megállapításra, hogy egy konkrét dologban Bay megelőzte a nagy bajnokot: "Mikor Gerevich - ez a hatszoros olimpikon "kis amatőr" - meglátta Bay:O Béla görög atlétákhoz hasonlatos atletikus termetét a pást közelében feltűnni, remegve leszaladt a pástról elbújt, az anyja után sírt. :) Gerevich érezte, hogy olyan kevés, Bay:O Bélához a daliás penge zsonglőrhöz, mint pilótakekszben a katapult. :) A MVSZ anyagi megingása is Gerevich, napi 1000-as papír zsebkendő felhasználásához köthető a non-stop sírógörcsei miatt. :)" [6381. hsz.]

   Az ilyen „frappáns” beszólások mindig arra inspirálnak, hogy alaposan utánanézzek a dolgoknak. Ebben a listában még nem arról volt szó, hogy Bay netalán legyőzte volna Gerevichet, hanem csupán arról, hogy a verseny napján eredményesebben szerepelt, konkrétan kevesebb tust kapott az olasz ellenfeleitől. Tudtam, 1935-ben Bay 3. lett kardban az országos vívóbajnokságon, így logikusnak tűnt ott kezdeni a kutatást.

Az eredmény teljesen megdöbbentett!

   Először az egyik cikk végén figyeltem fel egy bekezdésre: „A bajnoki küzdelmek során nagyszerű formáról tett tanuságot Maszlay Lajos főhadnagy, valamint Bay Béla, Gerentsér mester kiváló tanítványa, aki a kardbajnokságban szerzett harmadik helyével beigazolta, hogy ez idő szerint a legjobb all round vívónk, aki mindhárom fegyvernemben az elsők közé tartozik.” [3]

   Az igazi csemege csak később következett. A kardbajnokságon 28 fő indult, csoportokba osztva, ebből 9 versenyző jutott be a (közép)döntőbe. Itt már mindenki mindekivel vívott. „...Maszlayt Bay és Gerevich győzte le...” [3], tehát a kardvívni „nem tudó” Bay legyőzte a későbbi 2. helyezett is. Később „a döntő eredményeként holtverseny alakult ki... a 3. helyen Gerevich és Bay között...”; „Elsőbben a 3. helyezést döntötték el. Bay Béla magas színvonalú küzdelemben 8:6 arányban legyőzte Gerevichet és biztosította 3. helyezését.

Végeredmény:
1. Kovács A. Pal (LASE) ___________ 6 gy., 2 v.
2. Maszlay Lajos (HTVK) __________ 6 gy., 2 v.
3. Bay Béla (BEAC) ______________ 5 gy., 3 v.
4. Gerevich Aladár (MAC) _________ 5 gy., 3 v.
6. Berczelly Tibor (HTVK) _________ 4 gy., 4 v.
” [3]

Egy másik cikkből megtudjuk, hogy Bay - Maszlay: 8:6, Bay - Gerevich: 5:3. [5]

Összegzés
  Az 1940-es verseny végeredménye nem volt véletlen, korábban, az 1935. évi  országos kardbajnokságon Bay kétszer győzte le Gerevichet (először 5:3-ra, utána a holtverseny eldöntése során pedig 8:6). Kívácsi leszek arra, hogy meddig fogják folytatni a Bay:0 Béla mantrázást a kollegák.
______________________________________________________

1. Az 1940-es Tersztyánszky emlékverseny.

2. Sporthirlap, 1940. március 13. A cikk alcíme: "BAY BÉLA csodát művelt."
   <eredeti kiemelés!>

3. Kovács Pál Magyarország kardbajnoka. Budapesti Hírlap, 1935. május 7.

4. „A két tusskülönbözetű rendszer, amelyhez a Vívó Szövetség oly makacsul ragaszkodik, annyira igénybevette a vívók erejét és kitartását, mint még soha.” [3]

5. Nemzeti Sport, 1935. május 6. (Itt csoportbeosztásokat is találunk.)

2017-10-30

Santelliről

  „The Hungarians combined the spectacular Italian saber style with the older Hungarian wrist-fencing, creating an economical, simple, and fast athletic, rational approach to fencing. Halasz, Locas, Visy, Arlow, and Rakossy were the outstanding masters at the beginning of the century. Rakossy's pupil Fuchs won the first Olympic title in saber fencing for Hungary in 1908, and repeated his feat in 1912.

After World War I, Santelli, Borsody, Geller, Gerentsér, Gerevich, Schlotzer, and Tusnády were the top masters. The most remarkable of these men were Santelli and Borsody whose pupils long dominated saber fencing in the Olympics and World Championships. Santelli, the most distinguished of all masters, was adaptable enough to adjust his Italian style to the Hungarian temperament. He taught for almost fifty years in Budapest and was beloved by all with whom he came in contact. His service to Hungarian fencing was recognized with the award of knighthood.” [JPA, 21-22. o.]

Julius Pálffy-Alpár: Sword and masque (1967) 
alias Pálffy Alpár Gyula (1908-2001) katonai vívómester

2017-10-28

1001 nap

A VMH topik 1001 napja

  Valamikor október 18-án lett meg a 1001-ik nap a topik életében. Közben kiderült, hogy a vívással kapcsolatos netes társalgásunk valami egészen különleges statisztikát produkált. Az adathalmazból kiderül, hogy az indexes fórum Kultúra rovatában mely topikok indultak egyidőben a VMH topikkal (2015. január 23.). Jól látható, hogy témánként átlagosan 2-3 hozzászóló 20-30 db választ írt, szemben a VMH 6100+ darabjával, amit 31 hozzászóló hozott össze 1000 nap alatt.
A lista legfrissebb oldala (a nyitó hozzászólás dátuma szerint rendezve).

A VMH topik indulása óta a Levendulaszoba topik tudta produkálni a legtöbb hozzászólást: 636 db, 12 hozzászóló; október 28-i állapot).

Jelenleg - a hozzászólások alapján - a VMH a Kultúra rovat 29. legnépszerűbb topikja (3. lap (21-30.)).

A rovatban 1998 novemberében indult az első topikot, összesen 5300+ db topik van, ebből 97 db rendelkezik 1000 feletti hozzászólással (a Történelem rovatban ilyenből 40 db van, a Cinematrixban pedig 30+ db). Évente átlagosan ennyi hozzászólást írnak témánként:

Harcművészetek: ............... 4200 db /év
VMH
: .................................. 2272
Numizmatika: .................... 1952
Rác N. Kft.: ......................... 1597
Fordító: ............................... 639

2005-ben 400 ezer olvasója volt az Index.hu-nak, ebből 60 ezer fórumlátogató (~15%).

  A Schola Gladiatoria fórum adatai alapján lehetne megbecsülni, hogy kb. mennyien néznek meg egy hozzászólást. Az Early history of the modern fencing topik egy hozzászólását átlagosan 234-szer nézik meg, a Knight Shop... témánál ez a szorzó 109, egy másiknál 129. Náluk ez a szám valahol 15 és 50 között lehet valahol.

  Nagyon jó tudni, hogy a viszonylag objektív számok is alátámasztják: a Facebook hatalmas térnyerése ellenére bizonyos szaktémákban igenis lehetséges létrehozni és működtetni egy sikeres topikot. Ehhez csak egy jó témára van szükség, meg 5-6 lelkes vívóra, aki hozzászólásaival gazdagítja a hazai szakmai életet.